Tizenhetedszer Fortyogófürdőn

Július 13–14-én Fortyogófürdő adott otthont a Free Frog’s Riders motorostalálkozónak, amit immár tizenhetedszer szervezett meg Kiss Levente, azaz Béka és baráti köre. Ahogy az elmúlt években is megszokhattuk, a találkozó a barátkozás és a mókázás szellemében zajlott.

Napos és borongós, enyhe záporral tarkított időben zajlott az idei, 17. motorostalálkozó, és a csapadékra felkészült motorosok sátort verve, vagy lakókocsit bérelve töltötték el a szebb időket megért fortyogófürdői szálloda kertjében tartott két és fél napos rendezvényt. Számunkra úgy tűnt, idén mintha kevesebben vettek volna részt a találkozón, a szervezők nem osztották véleményünket, bár tény, hogy a vízzel feltöltött medence körül kevesebb motor volt közszemlére téve, sok kétkerekű volt a fák árnyékába megállítva, tulajdonosaik így próbálták védeni őket a naptól és esőtől.

A rockabilly jegyében

Július 13-án gördültek be az első motorosok Kézdivásárhelyre, aznap már koncertekkel fogadták őket: fellépett a magyarországi Tom White, aki után a Lady & The Tramps csapott a húrok közé. Tom White neve nem teljesen ismeretlen a háromszéki közönség előtt, hiszen 2013-ban a megyeszékhelyi Múzeumkertben is felléptek, a céhes városban pedig a Jazz Caféban mutatkoztak be. A 2000-ben alapított Tom White és barátai akusztikus blues trió 2001-ben egy dobossal bővült, így a repertoárjuk a ritmusosabb szerzeményekkel bővülhetett, és egészen hat évig ezt a vonalat őrizték. A „törést” Brian Setzer rockabilly előadó DVD-lemeze hozta meg számukra, így áttértek a rockabillyre, és ezzel mutatkoztak be a motorostalálkozón is, hiszen Béka az idei rendezvényt ennek a zenei stílusnak a szellemében szervezte. A másik fellépő a Lady & The Tramps volt, ez egy 2017-ben alakult, alternatív zenét játszó banda, tagjai: Ilarie Vivienne (ének), Ilarie Róbert (gitár, háttérének), Manache Mihály (basszusgitár, háttérének) és Novák Dávid (dobok).

Felvonulás és vetélkedők

A motorosok július 14-én 12 órakor tartották meg hagyományos városkerülő parádéjukat. Fortyogófürdőről indultak, majd a Bem József utcán át – a hagyományos termékvásár miatt – ezúttal csak érintették a központot, ahonnan a Petőfi Sándor, Csernáton, 1918. December 1., Gyárak és a Bem József utcák érintésével tértek vissza a fürdőtelepre, ahol ebéddel várták őket. Czápos Attila szakács és csapata ötszáz literes üstben készített babgulyással kínálta a motorosokat és azokat, akik jegyet váltottak a találkozóra. Ebéd után következtek az ügyességi és szórakoztató vetélkedők, ezek keretében volt kitartási verseny, fadobálás, és a vállalkozó szelleműek azt is bebizonyíthatták, hogy a motorosok nemcsak száguldani tudnak, de lassan is járni. Mint kiderült, motorral sokkal könnyebb gyorsabban hajtani, mint centiről centire vánszorogni.

Az állóképesség-verseny során egy-egy pálcán két fonott kenyeret kellett kinyújtott karokkal, minél hosszabb ideig tartani, és bár egyszerűnek hangzik, valójában nem az: eléggé hamar kifulladtak a versenyzők, akik közé a szebbik nem egyik képviselője is benevezett. A „pálcikadobálás” során egy falloszra hasonlító, faragott farönköt kellett minél messzibbre elhajítani, így nem maradtak el a pajzán poénok sem.

Veteránautók a motorok között

A találkozón régi autókat is meg lehet csodálni, ezek egy része különlegesen épített gép volt, tulajdonosuk szerint a négyszáz lovas szörnyetegek étvágyát legalább 20 liter benzin elégíti ki, de 40 litert is fogyaszthatnak. Az autók két gyűjtő tulajdonát képezték, akik kollekciójuk mindössze pár példányát hozták magukkal.

Rusz Gábor gyergyószentmiklósi gyűjtő érdeklődésünkre elmondta: ezelőtt öt-hat évvel jött a késztetés, hogy vásároljon egy amerikai autót, de csak három évvel ezelőtt teljesülhetett az álma, mikor sikerült kezét rátennie egy 1952-es Ford pick-upra, amit fel is újított. „Azóta szerelmese vagyok az amerikai autóknak. Fortyogófürdőre egy 1968-as, elektromosan nyitható tetővel felszerelt Ford Galaxy hoztam. el. Egy 4,9 literes benzinmotor és háromkapcsolásos automataváltó van a teljesen gyári állapotú autóban, ami tökéletesen működik, hiszen száznál is több kilométert jöttünk idáig vele. Hamarosan beíratjuk, mint veteránautót” – részletezte a tulaj, aki kérdésünkre nevetve árulta el, hogy hétköznaponként egy Dacia Logannal közlekedik. Ez némiképp érthető is, hiszen a nagy hajó 90–100-as tempóval 16–20 liter üzemanyagot eszik meg. A gyűjtőnek van még egy 1965-ös Ford Musztángja is, no meg az európai verdákból akad több 1970–80-as évekből származó Mercedese is.

A másik gyűjtő – a Transylvanian Choppers klub tagja – Jürgen Hausdorfként mutatkozott be, de tökéletesen beszélt magyarul. Elárulta, hogy 25 éve él Romániában, van egy vállalkozása, ami amerikai kocsik felújításával és átalakításával foglalkozik. Fortyogófürdőre mindössze három autót hozott magával (otthon maradt még négy), egy hatliteres, 400 lóerős, hot road kialakítású, 1959-es Chevrolet Apache-ot, egy 500 lóerős, 1974-es, 6300 köbcentis AC Cobrát (teljesen saját építés) és egy 1974-es, eredeti, gyári állapotú, szintén 400 lóerős Corvettet. Az autók „esznek” rendesen, 20–40 liter benzint fogyasztanak attól függően, hogy kinek mennyire nehéz a lába. „Amerikában soha nem a végsebesség volt a fontos, hanem a gyorsulás” – magyarázta, és elképedésünkre egy számunkra furcsa rangsort állított fel: a leggyorsabb autója a Cobra, ezüstérmes a szándékosan ütött-kopott kinézetűre varázsolt Apache, míg a nyílvesszőre hasonlító Corvette csak a harmadik. Hamar kiderült az Apache titka, a motorháza alatt egy igazi ékszer, egy vérbeli szívómotor lapul, nem az európai unióban gyártott autókban levő „kávédaráló” ketyere. A kivénhedett vintage kasztni nagyon megtévesztő, minden új alatta, a motor, a felfüggesztés, a fékrendszer és a belső tér is. „Ez az autó két tonna, egyedül a motorháztető súlya annyit húz, mint három Matiz” – mondta nevetve, hozzátéve: amellett, hogy a járgányok örömforrást jelentenek számára, a dolognak anyagi vonzata is van, hiszen a Corvettet ezelőtt négy évvel 12 ezer euróért vásárolta, most már 20 ezret ér.

Bár az idei találkozó igazi különlegességeit ezek az autók jelentették, motorokban sem volt hiány, szebbnél szebb kétkerekűeket lehetett megcsodálni. A rendezvény egyébként a barátságok felelevenítéséről és újak kötéséről szól, így nem csoda, hogy elég sok ismerős arcot véltünk felfedezni az előző találkozókról. A találkozó a Background és a V8 Trio koncertjével ért véget.