Több mint 4000 kilométer 12 nap alatt

Tizenkét nap, 14 óra és 51 perc után érkezett célba Bagoly Levente a világ egyik legnehezebb bicikliversenyén, a Transcontinentálon. A belgiumi Geraardsbergenből indított és a görögországi Meteorákig tartó versenyen több mint 4000 kilométert kellett letekerni külső segítség nélkül. Az ilyen versenynél győztesnek számít mindenki, aki egyáltalán célba ér, ám Bagoly Levente a 236 egyéni és további 138 páros versenyző közül az igen előkelő 19. helyre érkezett.

Bár az emberfeletti erőfeszítést követelő versenyen díj ellenében lehet részt venni, nagyon nehéz bejutni, csak azoknak van esélyük, akik már „letettek valamit az asztalra”.

– 2014 óta próbálok bejutni az indulók közé, de csak most sikerült. Azt gondolom, legtöbben magukat akarják kipróbálni, hogy képesek-e erre a teljesítményre. „Racionális” okod nem lehet, hogy egy ilyen „embersarvaló” helyre elmenj – magyarázza a motivációt Bagoly Levente.

Minden gramm számít

A sepsiszentgyörgyi bringás elmondta: a versenyző semmilyen külső segítséget nem kaphat, felszerelést annyit vihet, amennyi a biciklijére elfér, és azzal kell célba érnie, útközben cserélni, újat venni, sem semmit elhagyni nem lehet. Amikor a csomagolás körülményeit részletezi, azt hihetjük, hogy a NASA-központban a Mars-expedíciót tervezik, ahol minden gramm űrbe küldése dollár százezreket számíthat.

– Elsőre lemondtam a sátorról. Az nagy csomag, s ami még ennél is rosszabb, fel kell állítani, le kell húzni, ez sok időveszteséggel jár. Van egyféle – biwy nevű – hálózsák, ami egy kis sátrat is nyit föléd, de arra nem volt pénzem. Másodiknak lemondtam a csereruháról, mert úgyis azonnal beleizzadsz mindenbe. Harmadsorban lemondtam egy kulacsról. Míg legtöbben három kulacsot vittek, addig én kettőt: egyikbe a szerszámokat tettem, a másikba folyadékot (ez csaknem végzetes hibának bizonyult). Amiről nem mondtam le: a hálózsák, amiben mindenütt lehet aludni; a fogkefe, aminek – a többiekhez hasonlóan – lereszeltem a nyelét, így 10 centiméterrel rövidebb, 15 grammal könnyebb lett, kevesebb helyet foglalt. A fogkrémet megvettem, és háromnegyedét kinyomtam, hogy könnyebb legyen – részletezte az eljárást.

Felszerelés több ezer euróra

A ruházat ismét külön történet, abból is többféle lehet. Levente a „kedvenc”, nagyon kényelmes biciklis felsőjében és biciklis nadrágjában indult. A felsőről utóbb kiderült, hogy gyapjú alapú, ezért „kicsit melegebbnek” bizonyult, mint kellett volna.

– Nem vagyok kimondottan kezdő, lecsavartam már néhány Európa-túrát, megfordultam itt-ott, de a startnál csorgott a nyálam. Három órát csak azt csináltam, hogy mentem körbe, és néztem, hogy másoknak milyen felszerelésük van. Megegyeztem magammal, hogy mihelyt nyerek 4000-5000 eurót a lottón, én is olyat veszek – meséli.

A felszerelés legfontosabb darabja, maga a bicikli kiválóan működött, semmilyen gond nem akadt vele. Az egy gumidefekt, ami bekövetkezett, igazán belefér, helyben javította, és ment tovább. A szabályzat egyébként azt mondja, és erre a tavalyi versenyen volt is példa, hogy ha súlyosabb probléma merül fel a kerékpárral, akkor azt lehet javíttatni is. Tavaly az egyik versenyző acélvillája eltörött, lestoppolt egy autót, elment az 50 kilométerre lévő első nagyobb településig, ahol meghegesztették. Innentől azonban vissza kellett mennie biciklivel a baleset helyszínéig, és onnan folytatni az utat, mert hanem kizárták volna. Nem sok ilyen fér bele – magyarázza a versenyző.

A leggyengébb pont a telefonja volt, ami állandóan merült le, mert rosszul működött a töltődugasz, és csak nagy nehézségek árán sikerült „életben tartania”. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy az egyik társuk már első nap halálos balesetet szenvedett.

– Ez nagyon megdöbbentett, elég sokat töprengtem, hogy folytassam-e, már-már föladtam. Aztán második nap arra jutottam, hogy továbbmegyek, de a magam részéről mindent meg fogok tenni azért, hogy lássanak, nappal is viselem a láthatósági mellényt, és éjszaka csak nagyon biztonságos úton közlekedem – idézi fel.

Kis szerencse nem árt

– Az út elejéhez kötődő kalandok közé tartozik, hogy Németországban szó szerint menekültem egy hatalmas vihar elől, vagy 30 kilométert hajtottam, a sarkamat verte az eső, reméltem, valahogy fedél alá jutok – emlékezik Levente. – Egyszer aztán, mintha nekem készítették volna elő, találtam az út szélén egy kidobott konténert, benne egy kanapéval. Hullafáradtam beállítottam a biciklit, és a kanapén jó három órát aludtam, míg kint hatalmas vihar szakadt le. Ilyen kis szerencsével is lehet némi előnyt szerezni azokhoz képest, akiket ez az eső nagyon megvert – részletezi a történteket.

Úgy értékeli: az első 3500 kilométer „flottul ment”, gyönyörű tájakon haladt az út, semmilyen rossz élménye nem volt. Romániában ismerte a körülményeket, a Transzfogarasi utat simán vette, itt még néhány percre családjával, barátaival is találkozott.

A forrásvíz és kóbor kutyák

A bonyodalom akkor kezdődött, amikor a többségtől eltérően úgy döntött: nem Szerbián, hanem Bulgárián keresztül közelíti meg Görögországot. A döntés önmagában nem volt rossz, csak Szófia mellett például úttalan utakon ment át a hegyen, mert nem tudta, hogy van frissen betonozott műút, amelyen lehet kerékpárral közlekedni. Annál is rosszabb, hogy nem tudott kártyával vásárolni, és elfogyott a vize, emiatt falusi kutakból ivott.

– Teljesen elromlott a gyomrom, hányingerem volt, menni sem tudtam. Lefeküdtem egy falu végén, s amikor felébredtem, velem együtt „kelt” vagy hat kóbor kutya, amelyek körbevettek, s egy tapodtat sem engedtek tovább. Jobb híján visszafeküdtem, még egyet aludtam, amikor felébredtem, a kutyák változatlanul ott voltak. A hányingerem miatt muszáj volt megmozdulnom, eltántorogtam egy fáig, kerestem egy ágat, valahogy elhajtottam a kutyákat, és továbbmentem. Innentől minden pedálnyomás egy kínszenvedés volt, de valahogy beértem.

Ezzel a közjátékkal visszacsúszott a nyolcadikról a 18. helyre. Hogy milyen szoros a verseny, azt az is jelzi, hogy több mint 4000 kilométer után, amelyet mindenki gyakorlatilag olyan útvonalon tett meg, amilyenen akart, két másik társával együtt érkezett az utolsó emelkedő alá. Egy megelőzte, egyet megelőzött, így a 19. helyen zárta versenyt.

Tanulságok

Bagoly Levente azt mondja: ha még egyszer elindulhat ezen a versenyen, néhány dolgot másképp csinál. Először is sokkal részletesebben meg kell tervezni az útvonalat. Lehet, rámegy egy hét, de megtérül, mert akkor „nem kell fatörzseken át a hátadon vinni a biciklit”.

A kormányra úgynevezett aerobart kell szerelni, azaz olyan kiegészítőt, amelyre rá lehet könyökölni menet közben. Nagyobb mászóáttételt kell tenni, mert míg mások 30-32-es fogaskerekekkel mentek hegymenetben, neki a 25-ös fogaskereke volt a legnagyobb. Kulacsot kell vinni, az sem baj, ha nehéz, mert az út szélén inni – tapasztalta – nem szerencsés.

A verseny

A verseny Geraardsbergenből (Belgium) indult, és a görögországi Meteorákig tartott. A távolságot azért nem lehet pontosan tudni, mert a versenynek igen egyszerű szabályzata van: innen oda kell érni. Azt, hogy ki milyen utat választ, mikor biciklizik, mikor alszik, eszik, iszik, a versenyzők maguk dönthetik el. Bár az összes versenyzőre műholdas követőt szereltek, négy ellenőrzőponton mindenki köteles volt áthaladni. Ezek idén a Liechtenstein-kastélyban (nem a hercegségben, hanem svábföldön, a Fekete-erdőben), Monte Grappában (Treviso, Olaszország), a Magas-Tátrában (Szlovákia) és a Transzfogarasi úton (Románia) voltak kijelölve.

Számok

Néhány számadat: a 29 éves Bagoly Levente 12 nap, 14 óra és 15 perc alatt összesen 4022 kilométert tett meg (ez átlagosan több mint napi 320 kilométer), átlagsebessége csaknem 21 kilométer volt óránként. Összesen 36.106 méter magasságkülönbséget győzött le (ez annyi, mintha négyszer megmászta volna – tengerszintről indulva – a Mont Everestet, a Föld legmagasabb, 8.848 méter magas hegycsúcsát). Összesen 80.277 kalóriát fogyasztott el (ha úgy vesszük, hogy egy átlagos felnőtt férfi átlagos energiaszükséglete napi 2500 kalória, akkor ez 32 napi adagnak felel meg. Aki nem számokban mér: ez pontosan 1000 sörben lévő kalória). Mindeközben 12 kilogrammot fogyott, és ebből legtöbb kettő lehet a bulgáriai affér miatt. Ajánlotta is: aki fogyni akar, biciklizzen el Belgiumból – Olaszország és Szlovákia érintésével – a Meteorákig…

További fotók itt.