Sok sikert, Réka!! A Mikes büszkesége voltál, tudásodnál csak szerénységed nagyobb. Adjon az Isten szerencsét minden döntésedhez! És gratulálok a legnagyobb jegyedhez!
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A fellebbezések után új sorrend alakult ki a Kovászna megyei érettségizők listáján, ahol az első helyet 9,72-es átlaggal Fazakas Réka vette át. A Mikes Kelemen Líceum reál szakos diákja magyar irodalomból kapott 9,1-es jegyét óvta meg, és 4 tizedpontos emeléssel lett a magyar tagozatosok legjobbika. Telefoninterjúnk azután készült, hogy háromórás sorban állás után Kolozsváron beiratkozott a magyar–orosz szakra.
– Miért volt olyan fontos fellebbezni, hiszen jó jegyed volt? Számoltál azzal, hogy akár le is vonhatják a jegyed?
– Az érettségi átlag az egyetemi felvételin 50%-ban számít, de nem ez volt az elsőrendű motivációm. Miután megírtam a magyar dolgozatom, úgy éreztem jól sikerült, de nem ezt tükrözte a jegy. Azt akartam kideríteni, hogy én rontottam-e el valamit, vagy a szubjektív osztályozás miatt van 9-esem. Tehát a magam megnyugtatása miatt cselekedtem, és ezért az se lett volna baj, ha kisebb jegyet kapok. A maximalista énem lépett, nem a kockázatvállaló.
– Miért éppen a magyar–orosz szakot választottad? Hogyan döntesz, amikor dönteni kell?
– Mérföldkő volt az életemben az Anna Karenina elolvasása. Ha addig csak ifjúsági irodalmat olvastam, utána már inkább szépirodalmat, és nagyon sokat orosz íróktól. A magyar irodalomból Kosztolányi Dezsőt szeretem leginkább és Az ember tragédiáját. A választott szakomat teatrológiával párosítom, ez fedi le legjobban érdeklődési körömet. Döntéseimben az motivál, hogy miből tudom a legtöbbet kihozni. Szerettem volna egy új nyelvet tanulni, angolul már tudok, az orosz irodalom iránti szeretetem volt a döntő.
– Gondoltál arra is, hogy utána esetleg hol helyezkednél el? Az anyagiak, a jó fizetés milyen súlyú feltétel?
– Nem gondoltam még arra, mi lesz egyetem után, de a fizikatanárom azt mondta, „az okos emberek megélnek”. Így tehát bízom a jövőben. A fizetés nem motivál, az informatika, közgazdaság biztosabb lenne ilyen szempontból, s ha ki is tudnám járni, élvezni nem tudnám. A tanári szakmától viszont kicsit félek, főleg a diákok hozzáállása miatt, mert úgy látom, egyre kevesebb dolog iránt érdeklődnek. Amit én nem értek, mert engem nagyon sok minden érdekel.
– Irodalom- és nyelvkedvelő létedre reálszakos voltál…
– Nyolcadikban még nem volt világos előttem, merre hajlok inkább. Úgy gondoltam, a természettudományok választása jó lesz, majd bármire lehetőséget ad. Most már tudom, hogy humán beállítottságú vagyok, de nem bántam meg, hogy reálszakra mentem, a gondolkodásomnak jót tett.
– Készen vagy a jövőre nézve is bevállalni a sok tanulást. Sosem volt unalmas, megterhelő ennyit tanulni?
– Szeretek tanulni, és addig vagyok boldog, amíg tanulni kell. Időnként unalmas volt a román meg a magyar – a nyelvészeti részére gondolok –, de ilyenkor úgy fogom fel, hogy a memóriámat tesztelem. Megkeresem a dolgok jó oldalát, a leckében azt, ami még érdekelhet. A magyar érettségi tétel nehézsége azonban úgy látom, visszahúzza, elkedvetleníti a többieket. Túl sokat kérnek, túl szigorúan pontoznak.
– Románul hogy tanultál meg ilyen jól?
– Csak írni tudok jól, mert írásban többször is megformálhatom a gondolataim. Viszont nagyon jó hallgató vagyok.
Sok sikert, Réka!! A Mikes büszkesége voltál, tudásodnál csak szerénységed nagyobb. Adjon az Isten szerencsét minden döntésedhez! És gratulálok a legnagyobb jegyedhez!
Igen, meg lehet tanulni románul írni! Végre valaki ezt is elmondja! Minket Simó Erzsi tanított meg, mégpedig olyan stikákra is többek között, amelyekkel lehet venni az érettségi akadályait! És itt nem csalásra kell gondolni, hanem tanulási fortélyokra, s arra, hogy akkor is beszéljük ki a tehénből a borjút, ha a tehenet életünkben nem láttuk, s a borjúról semmit sem tudunk. Bár sosem voltam kedvenc diákja, és a nevemre sem emlékezne, de ezért biztos, hogy hálás vagyok neki. Ahányszor azt mondják ma, s azt olvasom újságban vagy közösségi portálon, hogy nem lehet megtanulni románul, mert nehéz a tanterv, s anyanyelvi szinten kérik, mindig ő jut eszembe, ahogy a maga különös és szerethető módján tartotta az órákat, és azokon arra is nevelt, hogy igenis lehetséges nekünk, akik jóformán románul beszéljünk sem kellett sehol soha, hogy megtanuljunk annyira amennyire, érettségire elég legyen. Nekem az ő példája (és még sok idősebb) tanárom hozzáállása példaértékű volt ilyen szempontból. Sosem azt mondták, hogy nem tudjuk megtanulni, nem lehet, nekünk ez nem sikerülhet, hanem éveken át a tananyag mellett azt is megtanultuk, hogy igenis lehet, még ha tökéletes, akcentusmentesek nem lehetünk is, de nem is maradunk csak egy nyelv ismeretével, vagy éppen nem bukunk meg matekból. Lehet, hogy ők „régimódian” tanítottak, de az biztos, hogy a szó legnemesebb értelmében tették ezt. Minden mai diáknak hasonló tanárokat kívánok. 🙂