Tudás és tapasztalat

Mai meghívottjaink olyan személyiségek, akiket nem kell bemutatni, és ők sem kell hogy bemutatkozzanak – mondta tegnap, utolsó tanácsosjelölt-bemutatóján Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi polgármester három Pro Urbe-díjas polgárral: József Álmossal, Cserei Zoltánnal és Jánó Mihállyal tartott közös sajtóértekezletet.

 József Álmos négy célkitűzést jelölt ki esetleges következő mandátumában: körzetesíteni kell a várost, hogy egyes képviselőkhöz meghatározott utcák tartozzanak, amelyekért felel, s ahol lakók tudják, hogy ki képviseli őket a tanácsban. Fel kell mérni a műemlék épületek állapotát (lásd pl. a textilgyár volt mintairodáját, a régi zsidó temetőt stb.), létre kell hozni Sugásfürdőn egy borvízfürdő-történeti múzeumot, meg kell oldani a rászoruló gyerekek online korrepetálását.

Cserei Zoltán azt mondta: „a magyarság önérzetét bántja”, hogy Sepsiszentgyörgy nagyobb utcái nevének legnagyobb része román „érdekeltségű”. Fontosnak tartaná egy olyan öregotthon létrehozását, ahová a súlyos betegek kerülhetnének be, hogy a város visszaszerezze történelmi épületeit, és sürget egy romafelzárkóztató programot, mielőtt a „cigánymaffia átveszi a hatalmat, mint Óromániában”

Jánó Mihály azt szeretné elérni, hogy „szépen gondozott, patinás épületek között dolgozó, csillogó szemű emberek között élhessen”, amit viszont csak úgy lehet elérni, ha az emberek „ismerik és tisztelik a történelmet”. Ez ügyben fontos lenne, hogy olyan történelmi személyiségeknek is ápoljuk emlékét, mint a Székely Nemzeti Múzeum első őre, Nagy Géza, vagy Huszka József, a polgári iskola rajztanára, akinek az itteni magyarsággal kapcsolatos kutatásai nyomán nem kizárt, hogy újra kell írni a középkori magyarság művészettörténelmét és ezeket is bele kell foglalni.