Tamás Sándor: Rajtunk, magyarokon múlik, hogy a nacionalista Tîrnoveanu mandátumhoz jut-e Háromszéken (X)
Elkezdődött a 2024-es szuperválasztási év második félidője. Háromszék felkészült jel...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Hálaadó istentisztelet, hármas ünnepség volt a felújított középajtai templomért újzsenge vasárnapján, amikor egy év késéssel ugyan, de sort kerítettek az ötven, huszonöt és tíz évvel ezelőtt konfirmáltak kortárstalálkozójára is.
Igét dr. Kolumbán Vilmos József, a Protestáns Teológiai Intézet erdővidéki gyökerekkel rendelkező rektora hirdetett, és ő nyúlt vissza a zsoltáríró szép, erős és szuggesztív példájához: a legnehezebb időkben, elfogyóban is megtart a hit ereje. Ezt a gondolatot vitte tovább Berszán István is, hiszen ott álltak a templomban a fogyatkozó gyülekezet példájaként az ötvenegy évvel ezelőtt még huszonhét, a huszonöt éve tizenhét, a tíz évvel ezelőtt tizenkét konfirmáltból megmaradtak, akik eljöttek ünnepi ruhában.
„Ma kell megtennünk azt, amit lehet, erős hittel”, mondta az esperes, mert „hálát adhatunk Istennek, hogy van egy helyünk, egy templomunk, ahol mi úgy érezzük, leülhetünk, ha öröm vagy bánat ér, és mintha kicsit odaülne Isten mellénk, a régiek meg itt, körülöttünk.”
Kubánda Gizella nyugalmazott tanítónő virágcsokorral köszöntötte egykori tanítványait, az 51 éve konfirmáltakat, akik az egyházközség részéről szép emléklapokat is kaptak. Szabó Blanka egy Reményik-verset szavalt, a jubilálók megújították fogadalmaikat, és a kor szigorú szabályaihoz igazodva mozgó úrvacsorát vehetett a teljes gyülekezet.