Unikum lesz a pici mérlegmúzeum Lisznyóban

Nagy fába vágta a fejszéjét a lisznyói Jakó Dénes, amikor a falu régi hídmérlegének megmentésére szánta el magát – ezzel pedig elindított egy lavinát, mely őt is elsodorta. Kisebb-nagyobb régi mérlegek gyűjtésének is nekifogott, ezeket hamarosan egy egyedi gyűjteményként mutatják be a falu egykori, frissen felújított tanácsépületének pincéjében. Ez lesz a környék egyetlen mérlegmúzeuma.

Falun sok régi mérleg most még a konyhák dísze, de már az a nemzedék is erősen megőszült, amelyik ezeket az örökölt darabokat még használhatta egykor. A modern technológiát ezek már nem licitálhatják fölül, hiszen nagy helyet foglalnak, nehezek, körülményes a használatuk, így a fiatalok nagy része csak megszabadulna ezektől a daraboktól. Szemétre kerülni pedig kár volna nekik és remélve, hogy mások is így gondolják, Jakó Dénes és felesége, Melinda, valamint szomszédasszonya, Szabó Katica, végigkilincselték a falu egy részét, hogy a leendő múzeumi gyűjtemény részére régi mérlegeket gyűjtsenek.

Többnyire szívesen adakoztak az emberek, örültek a kezdeményezésnek. Jakó Dénes is meglepődve tapasztalta, mennyi érzelem fűződik ezekhez a régi tárgyakhoz. Van olyan – most már idős – adományozó, aki még nászajándékba kapta a mérleget, van, aki a leégett csűrből mentette ki a nagyapja által használt mázsa (termények mérésére szolgáló nagy mérleg) vasalkatrészeit. Más Németországból küldene haza egy hasonló mérleget – egyelőre szállítása a gond, hiszen nagy helyet foglal és súlyos.

Januártól eddig több mint 50 darabosra gyarapodott a gyűjtemény, az újabb példányok is több mint 50 évesek, a legrégebbi pedig 300 éves. Van köztük több mázsa, tányéros és tolókaros konyhai mérleg, patika- és levélmérleg, bőrök mérésére szolgáló rugós alkalmatosság. Hét országból származnak a darabok: Románia, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia, Ausztria, Németország, Hollandia, Csehszlovákia.
„Most döbbentem rá, hogy ezeket mérlegeket begyűjteni mekkora felelősség” – mondta Jakó Dénes – „hiszen az emberek ezeket a szívüknek kedves tárgyakat azért bízzák ránk, mert úgy gondolják, hogy jó kezekben lesznek”.

A gyűjtemény sorsa pedig attól függően is alakulhat, hogy hányan érzik magukénak azt. Az adományozóknak a saját mérlegük fotójával, személyes köszönőlapot ad a gyűjtemény kezelője, hogy az ajándékot viszonozza valamilyen formában, hogy bár egy fénykép által, de még őrizzék a mérleghez fűződő kedves emlékeket, történeteteket. A rozsdás, sérült darabok restaurálásába, lepucolásába a fiatalokat is bevonják, akik Tüzes István restaurátor szakmai felügyelete alatt adhatják vissza a mérlegek egykori fényét.

Ami a lavinát elindító régi hídmérleget illeti, az még máig is használatos, ha a faluban – egyre ritkábban – elad vagy vásárol valaki egy-egy állatot. Eredetileg szekerek mérésére szolgált, 3000 kilóig mér. Felújítását az önkormányzat is tervezi.

A gyűjteménynek az egykori lisznyói polgármesteri hivatal épületében biztosít helyet az önkormányzat, mert Bordás Enikő, Uzon község polgármestere is felkarolta a kezdeményezést. Az épületet most uniós pályázati forrásokból és önkormányzati finanszírozással újítják fel, a munkálatok befejezése már közeleg. Eredetileg a leendő múzeumnak szánt boltíves pince felújítása nem szerepelt a tervben, de végül erre is sor került, a célt szem előtt tartva.

A múzeumalapításban közreműködők remélik, a környéken egyedi gyűjteményt majd sok vendégnek, látogatónak megmutathatják. A gyarapításához pedig szívesen várnak további felajánlásokat egész Háromszékről, de hetedhét országból is.

Az avatóra augusztus 4-én, a lisznyói falunapok keretében kerül sor.

Fotó: Tamás Sándor Facebook-oldala