Vidám téltemetés

A sokévnyi hagyományhoz igazodva idén is február utolsó hétvégéjén tartották Bölönben a farsangi felvonulást. A maskarások a falu központjában gyülekeztek, ahol Akácsos Zsolt farsangparancsnok sípszava adott jelt az indulásra, miután elhangzott részéről a szokásos köszöntő, és az étfalvi zenekar kíséretében felcsendült a székelyek himnusza is. Bejárva a falut, hét óra elteltével érkeztek vissza ugyanoda, hogy sort kerítsenek a farsangolás utolsó mozzanatára, a látványos bábuégetésre.

„Bölönnek ez már régi hagyománya, hogy legények öltöznek fel szép, díszes ruhába. Elöl a menyasszony, mellette a párja, őket követi egy pár, székely ruhában. Piros-fehér-zöldben jön a magyar pár, mögöttük lovagol terelővel a huszár. Rákóczi sem marad ki, hisz győztes a csatában, érkezik feleségével szép nemzeti ruhában. Szép ruhában s maszkban a többiek is jönnek, kik ma velünk együtt farsangot temetnek” – mutatta be a farsangparancsnok rövid rigmusban a lóháton ülők jelmezeit, majd a jelenlevőket tréfásan arra biztatta, kövessék a menetet:
 „Jöjjön velünk mindenki, kinek nem fáj a lába, s ha kínálják pánkóval, nyúljon a tálba. Ünnepeljen velünk, legyen jó a kedve, mert egyszer van farsang minden esztendőben” – mondta.

Kinek nem fájt a lába, elment

A felvonulás hagyománya szerint először az unitárius, majd a református papilaknál álltak meg a farsangolók, ahol bőséges, pálinkával, pánkóval, kaláccsal, egyéb süteményekkel történő kínálmáció közepette Kozma Albert, illetve Bartha Attila lelkészek köszöntötték, üdvözölték őket.
Bartha tiszteletes ezt egy bibliai ige felolvasásával tette, az unitárius lelkész azonban hosszasabban beszélt hozzájuk a hagyományaink megtartásának fontosságáról, a szülőföldünkön való boldogulás szükségességéről, mint megmaradásunk egyetlen, járható útjáról.
„Idén is eljött, beköszöntött az a nap, amikor hagyományainkat, régi szokásainkat nem feledve, álarcok mögé bújva, a telet búcsúztatjuk a világosságnak, az életnek örülhetünk. Örülhetünk annak, hogy vagyunk és élünk. És úgy, ahogy számtalanszor elhangzott, élni is akarunk, és nem messze idegenben, idegen földön, hanem itthon, azon a tájon és abban az országban, amelyet egykor őseink vérük által foglaltak, és mentettek át évszázadokon át, hogy Erdély földjének ez a része ma is a miénk lehessen” – hangsúlyozta Kozma tiszteletes.
Majd arról beszélt, hogy a bölöni embereknek a hagyományokat tisztelő akarata egyelőre még felülkerekedett azon a törekvésen, melyet Európában és a világban nap mint nap látunk és tapasztalunk, éspedig, hogy a szabad emberekből szolgát vagy modern jobbágyot neveljenek, akik egyszeri beintésre is úgy kell táncoljanak, ahogy a hatalmaskodók eldöntötték.
„Törekednek arra, hogy felejtsük el a nyelvünket, felejtsük el a hagyományainkat, a gyökereinket, hogy ne az otthon legyen a fontos számunkra, ahol egykor bölcsők ringtak, és vagy gyermekkacaj verte fel a csendet, tette boldoggá családok életét. Azt akarják, hogy otthont elhagyó földönfutókká tegyenek, akik idegen kontinensről érkező migránsokhoz hasonlóan vándorolnak a nagyvilágban” – vélte, ám nyomatékosította is egyszersmind, hogy a világ nagyjainak ez a törekvése csak akkor nem lesz eredményes, ha megálljuk helyünket itthon, ha nem feledjük szüleink, nagyszüleink ránk hagyott üzeneteit.

A magyar nem alkuszik!

„A ma is hagyományos öltözetben felvonuló farsangolók azt üzenik Európának és a nagyvilágnak, hogy a magyar nem alkuszik. Mi nem akarunk felejteni, nem akarunk semmiről lemondani, sem földről, sem hazáról, sem nyelvünkről, sem szokásainkról, hagyományainkról. Nem hallgatunk azokra, akik nekünk parancsokat osztogatnak, miként éljünk, cselekedjünk. Mi meg akarunk maradni Erdélyben, magyarnak, kereszténynek, nyelvében és szokásában élő nemzetnek. Amikor elindulnak a farsangolók és bejárják a falut, lássa a nagyvilág is, vigye a szél az üzenetet, hogy Bölönben mi élni akarunk, nem idegen parancsra, hanem saját elvárásaink és akaratunk szerint” – hangoztatta, majd így fejezte be beszédét:
„Nemzeti imánk, a magyar himnusz azt mondja, Isten áldd, meg a magyart. Aztán, hogy megbűnhődte már e nép a múltat s a jövendőt. Ébredjen hát a magyar, s ne feledjen semmit. Éljünk úgy, ahogy szeretnénk, ahogy szeretünk, és ahogy akarunk. Isten áldásával bocsátjuk útjukra a farsangolókat, köszöntöm és üdvözlöm őket, gratulálva ez ifjaknak, hogy Bölön régi hagyományát ez évben sem felejtették el, elhozták nekünk, hogy a szürke hétköznapok közé egy kis ünnepet varázsoljanak. Kívánom a falu népének, idegenből érkező vendégeknek, a világon élő összes magyarnak, hogy éljen, mert voltunk, vagyunk és lenni fogunk. Isten áldd meg a magyart, mindörökké Ámen”.
A hosszú, a falut széltében – hosszában bejáró farsangi túra után a menet délután érkezett vissza a Bölön központjában található Erzsébet park mellé, itt került sor a bábuk, Bálint és Julianna elégetésére.