Vonzóvá kellene tenni

Nem kifizetődő háziorvosnak lenni, csak a nagyon elhivatottak művelik ezt a rengeteg munkával, ügyintézéssel, kényelmetlenséggel járó munkakört, többnyire még a nyugdíjkorhatár után is. Akkor már néha muszájból is…

Nem igazán hallani olyan háziorvost, aki ne panaszkodna arra, mennyi papírmunkát kér tőlük a rendszer, olyan körülmények között, hogy sokszor a digitalizálás a legnagyobb hátráltató, ahelyett hogy megkönnyítené, meggyorsítaná a működést.

A pandémiában mindez hatványozottan mutatkozik meg, de beszélni kell arról is, hogy a háziorvosok 24 órából 24-et kell készenlétben álljanak, a fertőzésveszélynek nagyon ki vannak téve, mégsem jár nekik kockázati pótlék, speciális nyugdíj. Praxisukat mint egy vállalkozást kell működtetniük, fizetni kell az asszisztenst, könyvelőt, regisztrátort, takarítónőt, a fertőtlenítőszereket és védőruhát, és ezek után megélni abból, amit a biztosítóház fizet az elvégzett szolgáltatásokért. Most pedig még a covid-tesztelést is rájuk hárítaná a kormány.

– Egy sok beteggel rendelkező, jó menedzser háziorvos akár többet is hazavihet, mint egy szakorvos, de egy rosszabb praxis csak a felét-negyedét biztosítja a szakorvosi fizetésnek, ugyanannyi munkáért és dupla annyi bürokráciáért. Ezért sokan nem is szakosodnak házivosként – magyarázta lapunknak Opris Zsolt, a Kovászna Megyei Orvosi Kamara elnöke.

Aggasztó a helyzet a megyében, a 88 háziorvos közül (ez a szám már volt 110 is) 28 érte el a nyugdíjkorhatárt, illetve nagyon sokan dolgoznak 67 éves korukig – ezt különösebb formaságok nélkül megtehetik – de van 70 évet betöltött aktív orvos is a megyében. Mert nincs, aki helyettesítse őket, mert van hivatástudatuk, mert jó hasznosnak leni, és mert a 40 évi munka után kapott 1600–2000 lejes nyugdíj mégsem biztosítja azt az életszínvonalat, amit megszoktak pályájuk során.

– Egészségpolitikát nem lehet négyéves ciklusokban folytatni – vonta le a következtetést Opris Zsolt, felróva a mindenkori kormánynak a rövidlátó, tűzoltó jellegű intézkedéseket. – A szakma csak akkor lesz vonzó, ha a bürokráciát csökkentik, vagy jobban megfizetik a munkába belefektetett energiát, de csak inflációkövető fizetésemelések vannak. Ha változtatnának is valamit jó irányba, amitől többen választanák a háziorvosi szakosodást, akkor is 4–6 év múlva lenne látszata. Minimálisan a rezidensképzés ideje határozza meg, mikor lenne észlelhető a változás.

Seres Lucia, a Kovászna Megyei Háziorvosok Egyesületének vezetője sincs jobb véleménnyel a politikusokról, akik nem ismerik fel, hogy az alapellátásba pénzt fektetni még mindig sokkal inkább megtérülő költség az országnak, mint fizetni a sok beteg kórházi ellátását, kezelését.

Jelenleg a megyében olyan falvak vannak családorvos nélkül, mint Málnás, Mikóújfalu, Dálnok, Nagypatak, pedig az önkormányzatok itt is, másutt is megteszik azt, ami rajtuk múlik, helyiséget és megfelelő működési körülményeket biztosítanak. Szentgyörgyön tavaly három háziorvos vonult nyugdíjba. Ehhez képest jelenleg négy rezidensre lehet számítani, akik Háromszéken dolgoznának, de ez még változhat a következő években. Hogy jobbra vagy rosszabbra?! Legyünk optimisták!