Waldorf-érdeklődés Kézdivásárhelyen

Kézdivásárhelyen először július végén a Borudvar Kosztándi Galériájában találkozott a Waldorf-érdeklődők népes serege. Akkor az összegyűlteket Sepsiszentgyörgyről Kolcsár Linda Waldorf-pedagógus és volt Waldorf-diák, Székelyudvarhelyről pedig Egyed Ufó Zoltán és Bodnár Róbert, a lengyelfalvi Waldorf-oktatás szorgalmazói tájékoztatták. A kezdeményezők havi rendszerességgel találkoznak, és a témában érintett oktatókat hívnak meg az értekezletekre.

Az első megbeszélést Fogarasi Laura moderálta, a szervezők – akik szülőként is érdekeltek egy majdani Waldorf-iskola beindításában – Babos-Máthé Réka (a KreaKids Stúdió társalapítója), Jakabos Katalin (a Búgócsiga baba–mama-klub vezetője), László Ildikó (magyar szakos tanár, jelenleg Waldorf-oktatást is tanul) voltak. A legtöbb iskolarendszer azt akarja, hogy a gyerekek fussanak, még mielőtt megtanulnának mászni – vázolták fel a hagyományos oktatás legnagyobb hibáját. A fejlődés minden egyes lépcsője elengedhetetlen, a kicsiknek bőségesen időt kell hagyni, hogy gyakoroljanak, és „elmerüljenek” a készségekben fejlődésük minden egyes szintjén. Ez történik a Waldorf-iskolákban.

Az öröm, a kíváncsiság és a rácsodálkozás, amik fontosak a tanulási folyamatban, már eltompulnak a „túl sok ez vagy az” miatt. Míg a hagyományos oktatás leginkább a bal agyféltekék fejlesztésére fókuszál, a Waldorf-nevelők a jobb agyféltekét is figyelembe veszik. A holisztika, a játék és a természet területei összhangban vannak azzal, ahogy az agy a legjobban tanul, amikor az idegi kapcsolódásoknak bőségesen van idejük, hogy kifejlődjenek.

A meghívottak példákon keresztül vázolták a közelükben lévő Waldorf-oktatás létrejöttét, annak nehézségeit. Mindamellett, hogy nagy munka áll a háttérben, biztatták a helyieket, hogy megéri, próbálkozzanak. Tanácsokat adtak a közösség alapos, családias összekovácsolásához, ami elengedhetetlen az induláskor.

A Waldorf olyan, mint egy elméleti iskola, egy szakiskola és egy művészeti iskola összegyúrva – érveltek a meghívottak. Ebben az oktatásban a gyakorlati tantárgyak között helyet kapnak olyan tevékenységek is, amelyek a házépítést, kerti munkát, fafaragást, csillagászatot stb. alapozzák meg. Ezeket azért is tartják fontosnak, mert így, amikor az ifjú XII. osztály végén kilép a rendszerből, „nemcsak a Luceafărult tudja kívülről, hanem lehet, hogy egy autót is meg tud javítani, egy házat fel tud építeni, vannak gyakorlati fogalmai, tehát nem fél hozzáfogni dolgok megvalósításához”.

Kolcsár Linda elmondása szerint ezt az alternatív tanulási módszert az osztrák Rudolf Steiner álmodta meg és dolgozta ki, de ami ennél is fontosabb, hogy tantervét a román tanügyminisztérium is akkreditálta. Részletesen kifejtette a betűtanítás és egyéb más dolgok elsajátításának az élményszerű megtapasztalását, hangsúlyozva, „fontos, hogy a gyerek megtapasztalja, megérezze, legyen köze ahhoz, amit tanul. Lényeges, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, játsszon és utánozza a pedagógust. Ebben az oktatásban nem a gyerek van hozzátéve a tantárgyhoz, hanem fordítva. Ezek a gyerekek érettségi végére ugyanoda fognak eljutni, mint a hagyományos oktatás útján, csak más utakat bejárva.”

Leszögezte, a tévhitek ellenére igenis van szabálykövetés, megvan a napi rutin, a ritmus az életükben, amely a belégzés és kilégzés példájára épül, vagyis egy megerőltetődő tevékenységet egy szabadabb, könnyebb cselekvés követ. Szellemi korlátok viszont nincsenek, mentálisan szabad gyerekek nevelése a cél.

A meghívottak kiemelték azt is, hogy a francia forradalom hármas jelszava, a szabadság, egyenlőség, testvériség határozza meg munkájukat. A szabadság a szellemé, a kreativitásé, a kultúráé; az egyenlőség a jogi természetű kérdésekben nyilvánul meg; a testvériség a gazdaságban, a pénzügyi dolgokban.

Jakabos Katalin szervező negatívumként vetette fel, a hagyományos oktatás terén a diákok nem kapnak lehetőséget a tapasztalat általi tanulásra, de a tanulási igényeiket is figyelmen kívül hagyják. Ellenben a Waldorfban az tetszik neki, hogy a diák megtanul tanulni, gondolkodni, tovább élteti a felfedezés és tanulás vágyát, örömmel jár iskolába, tisztában lesz saját erősségeivel, és reményei szerint jobban megtalálja a helyét a világban, ami a boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet alapja lehet.

Az első megbeszélést több találkozó is követte, és számos család jelezte érdeklődését Kézdivásárhelyről és környékéről a Waldorf-oktatás iránt, a szervezők havonta terveznek újabb találkozókat, akiket érdekel a téma, a Facebookon csatlakozhatnak a Waldorf Kézdivásárhelyen csoporthoz. Legutóbb, az augusztus 17-ei találkozón László Ildikó magyar nyelv és irodalom szakos tanár, II. éves Waldorf-hallgató nyújtott betekintést a Waldorf-képzés világába, főképp az elmúlt egy évben Lengyelfalván szerzett tapasztalatiról beszélt.

Mint kifejtette, a képzésen ők is hasonlóképpen tanulnak, hasonló anyagokkal dolgoznak, mint amivel a gyerekek fognak majd. Az iskolában a játékos tanuláson túl a módszertant is elsajátítják, valamint a szaktanárok tanácsokat, segítséget is kapnak, hogy miként adhatják át a tantárgyaikat majd a III. évben. A képzés tömbösítve zajlik, kb. 3 havonta találkoznak, ilyenkor öt napon keresztül 9-től 19 óráig tanulnak.

Hodor Enikő