Zalánpatakon járt a herceg

A múlt héten ismét Erdővidéken tartózkodott Károly herceg, brit trónörökös. Úgy értesültünk, ezúttal több napot töltött zalánpataki birtokán, de a helybéliek mindössze annyit mondtak látogatásáról, hogy tudtuk szerint csak a környék virágos rétjeit kereste fel, különösebben az éppen virágzó zergeboglár, más néven pünkösdi rózsa érdekelte, mely – egyébként védett – virágból nincs hiány Zalánpatak környékén.

A látogatás ezúttal nagy csendben zajlott, még maguk a zalánpatakiak sem nagyon dicsekedtek vele: hétfőn a faluban sétálva idős helybéli emberekkel találkoztunk, akik elmondták, Károly herceg látogatása most már igazából senkit sem érdekel különösebben, jön és megy, de jelenléte nem ok arra, hogy a faluban megszokott életrendjét bárki is felborítsa. Az elmúlt években azért ez még korántsem volt így, különösen akkor nem, mikor Károly herceg tiszteletére szabadtéri vendégfogadást vagy kaszálóversenyt rendeztek a faluban: akkor minden megbolydult, a tévéstábok jöttek-mentek, a falu főutcáján is nagy volt a forgalom. Most embert alig lehetett látni.

A faluban több helyütt plakátok hirdetik, hogy a napokban temetőtakarítást szerveztek, aztán falugyűlés is volt, ezeken túlmenően azonban úgy tűnt, a településen sok minden nem változott az utóbbi évben, Károly legutóbbi látogatása óta. Ami feltűnt, hogy a központban, az útkereszteződésnél található kézzel festett irányjelző tábla tönkremenőben, pedig a hely egyik ékességének számított.

Az idős emberek, akikkel beszélgettünk, és akik már lassan a kilencvenedik életévüket tapossák, mintha több hozadékot vártak volna Károly herceg zalánpataki látogatásaitól. Megemlítették, mióta a trónörökös odajár, falujuk az óceánon túl is híres lett, a térképen bezzeg most meg lehet találni a falut – mondták –, nem úgy, mint régen, amikor a helyén csak zöld, esetleg fehér folt díszelgett. De ezzel nagyjából annyi. Az öregek bánják, hogy a fiatalokat továbbra sem lehet helyben tartani, itt is, mint sok helyt másutt, sok az üres ház, a fiatalok külföldre, az idősek a temetőbe költöznek.

A falu azonban marad, és éli mindenapjait. Feltűnően rendezett, szép elemi iskolája van Zalánpataknak, ahonnan ott jártunkkor gyermekdal hallatszott ki. A templom körül egy idős bácsi a füvet kaszálta, ki tudja, talán arra gondolva, mégis érdemes valamit rendezni, szépíteni még itt, az erdő szélén is. Vagy talán éppen a daloló kisiskolásoknak. Egyébként megtudtuk, hogy a fejlesztésre készül az önkormányzat is: bevezetnék a vizet a faluba, a szennyvíz elvezetését is megoldanák, legalábbis a falu idősei így hallották, hogy ezek vannak készülőben. Mint mondták, örvendenének, ha valamerre „megmozdulna” a falu, még akkor is, ha annak az esetleges fejlődésnek ők már nem lehetnek haszonélvezői.