Zángattak Fotosmartonoson, egy rossz szellemnek sem volt maradása

Viccnek indult, néphagyomány lett a fotosmartonosi zángatás, melynek gyökerei a két világháború között időre nyúlnak vissza. A Vízkereszt napjához fűződő népszokás hétfő este is sokakat csábított a hagyományőrző megmozdulásra.

A Gidófalva községhez tartozó ikerfalvakban, Fotoson és Martonoson élt egykor egy bíró, aki úgy gondolta, farsang kezdetén megtréfálja az embereket, mégpedig oly módon, hogy hajnalok hajnalán néhány férfi zángatva – kolompokat, csengettyűket rázva, ostorral rittyegtetve – végigvonult a falun, amitől az állatok kihajtásához szokott gazdák álomittasan és kapkodva szaladtak a csordába hajtani a teheneket, noha ugye, azt télen nem szokták.

A szokás, immár estére tolódva, évtizedeken át fennmaradt, és az utóbbi években mintha egyre csak erősödne: egyre többen vesznek részt a közösségi szórakozásban, melyet induláskor és menet közben néhány kapualjban kis pálinkával, bor és sütemény kínálásával erősítenek az asszonyok, akik többnyire kimaradnak e szórakozásból.

Péntek este mintegy hetven személy, – köztük nagyon sok gyerek is – indult el a martonosi „bót” elől, majd végigvonultak a falu utcáin és átvonultak Fotosra is. A zángatók kisebb nagyobb kolompokat, csengettyűket, focimeccseken használt tülköket használtak – akinek nem jutott, az a száját – kinek mi akadt a kezébe: egyik résztvevőnél míves, latin felirattal ellátott csengőt láttunk, talán iskolában vagy templomban volt régen használatos, gazdája maga sem tudott erről.

A szokást a helyiek őrzik, de erre az alkalomra megéri hazajönni az elszármazottaknak, a közeli településeken vagy a városban letelepedettek sem hagyják ki ezt az alkalmat. Így tett Katona Attila is, akinek a felesége fotosi és aki ötéves kisfiával rendszeresen visszajár a gyerek és a saját maga kedvéért is. Cserr Tünde néprajzkutató fiával vett részt vett a zángatáson, noha Sepsiszentgyörgyön lakik. Tőle tudtuk meg, hogy nemhogy a szokást, de a „zángatás” szót sem nagyon ismerik a környéken: szerinte ez azon farsangi szokások sorába illeszkedik, amelyekben a gonosz szellemeket zajjal űzik el.

A legutóbbi időkig a férfiak kiváltsága volt, ma azért már nőket és gyermekeket is láttunk a vidám sokaságban. A zángatást már szervezni sem kell, mindenki tudja, hogy Vízkeresztkor jönni kell – mondta Porzsolt Levente, Gidófalva polgármestere, aki fotosi lakosként maga is lelkes hagyományőrző, bár most nem zángatóként vett részt a menetben – azt a fiaira bízta – ő maga az események dokumentálásával volt elfoglalva.

Fotó: Porzsolt Levente