Köszönöm földi, Isten áldjon!
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Dénes István (1954–2005) baróti barlangkutató Székelyföldi barlangvilág című könyvében azt írta, hogy a Vargyas-szoros barlangjai közül 44 kisebb-nagyobb megszakításokkal a paleolitikumtól kezdve, egészen a középkor végéig emberi használatban volt. Keserűséggel állapította meg azonban, hogy a régészek hiába gyűjtöttek rendszerezetten már a 20. század elejétől a szoros barlangjaiban, teljes közlésre mindmáig csak az egykori barcasági Szász Múzeum kutatóinak ásatásaiból megmaradt leletek kerültek. Ő maga is leír könyvében két nyélyukas rézbaltát és két spirál karperecet, amiket 1985. július 21-én talált a Vargyas-szoros 1200/9. számot viselő barlangjában, de a Vargyas-szoroshoz kapcsolható régészeti ismereteink – más leletek közlésének hiányában – ezzel sajnos ki is merülnek. Ma is ásatások folynak a Vargyas-szorosban, de hiába van szerződésük az ásatásokat végző – figyelem (!) – târgoviștei Valahia Egyetem kutatóinak a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeummal, munkájukról egyelőre semmit nem tudni.
Erre az áldatlan helyzetre a vargyasi népművész, a szoros jó ismerője és barátja, Sütő István hívta fel a figyelmünket, feltéve a kérdést: nekünk nincsenek régészeink? Minek kell másoknak idejönniük ásatást végezni? Nem is adnak át semmit, nem is közölnek semmit, milyen dolog ez? – háborgott.
Darvas Lóránt csíkszeredai régész úgy tudja, a târgovișteiek komoly szakemberek. Ha találtak is valamit, nincsenek még feldolgozva a leletek, ezért nem adtak esetleg át még semmit a helyieknek, jelen esetben a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumnak, akikkel együttműködnek. Hozzáfűzte, sajnos Hargita megyében, ahová a Vargyas-szoros is tartozik, nincsenek olyan régészek, akik ilyen szakterületű, kőkorszaki ásatásokat vállalnának, egyébként pedig a régészek között megszokott, hogy egyik-másik megyébe elmennek ásatásokat végezni, ha helyben nincs, aki elvégezze azokat – magyarázta. – Ilyenkor egy helyi múzeummal szerződést kell kötniük, a leleteknek pedig az adott helyi múzeumba kell kerülniük.
Megemlített azonban egy, számunkra legalábbis fura dolgot: a helyi múzeumok helyszűke miatt általában menekülnek attól, hogy leleteket átvegyenek. Ilyenformán nem alaptalan Sütő István aggodalma: azzal szembesültünk, hogy régészeti leleteinket sem, aki feltárja, sem aki őrizze, nincsen. Sütő szerint probléma az is, hogy a târgoviștei régészek megbontották az Orbán Balázs-barlang bejáratát lezáró falat, melynek legalább az alapjait meg kellene őrizni, hiszen az a barlang védőszerepének egy máig fennmaradt bizonyítéka.
– Tervezek egy ismertetőtáblát, hogy a falra (de nem csak) felhívjuk a figyelmet, azt is tervezem, hogy Erdővidék minden iskolájába adományozok a Csudálókő című könyvemből, hogy a gyerekekben tudatosuljon, milyen fontos szerepe volt hajdanán, mint mentsvárnak a szoros barlangjainak. Megyei tanácsainkat fel kéne kérjük, hogy biztosítsanak ösztöndíjat a helyi régészet iránt érdeklődő fiataloknak, hogy igenis legyenek régészeink minden történelmi korszakhoz – összegzett Sütő István.
Köszönöm földi, Isten áldjon!
Adja az Isten hogy jó irányba alakuljon a régészeti feltárás Székelyföld egyik emblematikus barlangjában,amely pótolhatatlan értéket jelent számunkra.Köszönet Sütő Istvánnak,hogy felhívta a közvélemény figyelmét az Orbán Balázs barlangunknál történő kutatásra. Szomorúan értesültünk ,hogy nincs elegendő szakemberünk, akik hivatásuk nak tekinthetnék értékeink szakszerű feltárását. Reménykedünk hogy hivatalos úton következetesen nyomon lehet követni az ásatási eredményeket. Gondolom,hogy erre van megfelelő szakemberünk.
Kedves Böjte Ferenc!
Ugyanez történt vagy 10 évvel ezelőtt A Csíkcsomortáni Várdombbal , amit már az 1940 – 50-es években alaposan megásott Székely Zoltán a sepsiszentgyörgyi múzeum munkatársa, később igazgatója. Tanulmányait közzé is tette magyarul a múzeumi szaklapban, a talált leletek tökéletes rajzaival. Én is olvastam a füzetecskét. Úgy tudom, a leletek a szentgyörgyi múzeumban vannak. De itt jön a csavar! Most 2010 körül csak úgy megjelent a bákói (?) múzeum, és össze-vissza turkálta a földet, ami azóta is ott éktelenkedik födetlenül, rendetlenül, s nem törődik vele senki. Eleinte katonaság (!!) őrizte a munkálatokat jó román szokás szerint, és közel sem lehetett menni a helyszínhez.
Fogalmam sincs, mit gondoltak, Dárius kincseit fogják kiásni, vagy mi a csoda? Esetleg Burebiszta bocskora fog előkerülni? S mivel nem találtak semmi olyant, amit már Székely Zoltán ne talált volna meg, szó nélkül haza takarodtak. „Eredményeikről” nem beszél a fáma! Már akkor háborogtam, miért kell ide idegen múzeum? A mieink is el tudják látni ezt a feladatot. Igaz barlangi régészetet Dénes Istvánon kívül senki sem művelt! De ehhez nem kell külön tudomány, úgy sem tanítják az egyetemen. Csak eltökéltség, szilárd akarat kell hozzá.
Üdvözlettel: Enikő
Sok Sütő Istvánra lenne szükség! Isten áldjon, földi!