Hogyan méri a szolgáltató a vízveszteséget?

Csőtörések, csepegő csapok esetében vízveszteség keletkezik: egy-egy komolyabb, utcán is jól észlelhető szivárgáskor sokszor panaszkodnak az emberek, hogy a szolgáltató velük téríti meg a veszteséget: a jó hír az, hogy tévednek.

Ha veszteség keletkezik a vízhálózatban, azt valakinek természetesen állnia kell: vagy a szolgáltatónak vagy a lakóknak. Amint azt a Közüzemek Rt. sok alkalommal közölte, itt az a döntő érv, hogy hol van a probléma: amennyiben a ház vagy tömbház vízórája előtt, úgy a szolgáltatót terheli a veszteség, ha utána, akkor a ház vagy tömbház lakóit.

A tömbházaknak minden esetben van egy saját vízórája, amely rendkívül precíz mérést tesz lehetővé, ezen kívül vannak az otthoni vízórák, amelyek költségelosztók. Bár a funkció mindkét esetben ugyanaz, a mérés pontossága eltérő, ezt A-D-ig terjedő besorolással jelzik (az A kategória a legkevésbé precíz, a D pedig a legpontosabb). A tömbházlakásokban a legtöbb költségelosztó óra A vagy B besorolású: az A óránkénti 60 literes vízhozamnál indul el, a B már 30 liternél, a C 15 literes fogyasztást is érzékel.

A veszteségekre is ez a magyarázat: ha egy 20 lakrészes tömbházban nagyjából 40 vízóra mellett, enyhén csepegő csapoknál 8-8 literes veszteség keletkezik két lakrészben, azt csak a tömbház előtt elhelyezett főóra fogja mutatni: 2×8 liter/óra x 24 óra/nap x 30 nap 11520 liter, azaz 11,52 m3/hónap veszteség. Ez az összeg a lakókat fogja már terhelni, akárcsak az alábbi helyzetben: egy WC esetében, ahol a tartály gumitömítése enged, óránként 20 liter víz is elfolyhat. Egy 30 napos hónapban ez 14,4 m3-et jelent!

A Közüzemek Rt. a veszteségek csökkentése érdekében a józan ész által is diktált lépéseket tudja javasolni: a szivárgások megszüntetését a pincékben és a lakásokban, vízóra szerelését minden olyan lakrészbe, amelyben ez még valamilyen oknál fogva nem történt meg, illetve az órák működésének ellenőrzését.

(Közüzemek Rt.-közlemény)