Kedves sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal!

Tudom, hogy nagyon elfoglalt emberek, de minapi, háromoldalas levelük kapcsán aggályok merültek fel bennem, amiért tollat kellett ragadnom.
A legelső a tartalom és a kivitelezés elrettentő aránytalansága: három nyomtatott oldalon fecsegnek most, amikor már régóta megkezdődött a 21. század, és a cicáknak is van legalább egy maroktelefonjuk: SMS-ben is közölhetnék az adófizető polgárral a dátumokat, összegeket, illetve a számlaszámokat. Önök a drágább változatot művelik, amit helytelenítek, mert pironkodva ugyan, de le kell írnom, az én pénzemet szórják ilyenkor: adófizető vagyok, akinek nem mindegy, mire költik a pénzét.
Nem tagadom, a 9,9 százalékos adókedvezmény lehetőségéről illett tájékoztatni, fontos tétel ama szabály szerint, hogy minél kisebb a jövedelem, annál fényesebb minden krajcár. Még a magyarázkodás is belefér, az embernek jól esik, hogy az épületadóját legalsó határon, a járműadót alsóbb határon fizeti. Ami nem esett jól, az, hogy igen kedves levélírói vagy nem tudnak magyarul és románul (egészen pontosan nem értik az általuk használt szavak jelentését), vagy értik, és akkor lesüllyedtek a vásári kóklerek szintjére, amit nem díjaznék.
Drága levélfogalmazó barátaim! Ha valakit felszólítunk, hogy adós, és bizonyos összegeket befizetni tartozik egy számlára, a következő mondatban tisztességes ember nem írja, hogy e művelettel az adós valamit megspórolt! Spórolni a van-ból lehet, létező pénzből, suskából vagy amiből óhajtják. Remélem, nem azt gondolták sugallni, hogy a tanács végtelen irgalmában alacsonyabb adókat szabott ki, aminek nekem örülnöm kellene… Ugyanezt jelenti a német sparen, ahonnan a magyar átvette, vagyis „megtartás” értelme is van, a francia „épargner”, akik a frank „sparanjan”-ból eredeztetik, a frankok meg a németek az ófelnémet „sparon”-ból örökölték.
Kis János, Sepsiszentgyörgy