Magyar szabadság – székely szabadság

2013. június 22-én a Székely Nemzeti Tanács március 10-ét, a székely vértanúk emléknapját a Székely Szabadság Napjává nyilvánította. 1854-ben ezen a napon végezték ki Marosvásárhelyen Horváth Károlyt, Gálfi Mihályt és Török Jánost, a Makk-féle összeesküvés résztvevőit. A kivégzés időpontja nem volt véletlen: fenyegető üzenetet jelentett a székelységnek, a magyar nemzetnek: így jár az, aki március 15-ét, a magyar szabadság napját felidézve újra fel akarja lobbantani a szabadságharc lángját. Mára a történelem elválaszthatatlanul összefonta magyarok és székelyek szabadságát. Ma, a 21. században a magyar szabadság intézményi garanciája a magyar állam.

Székelyföld Trianon óta Romániához tartozik, a székelyek szabadságát Székelyföld államon belüli önrendelkezése szavatolná. A Székely Nemzeti Tanács célkitűzése, hogy alkotmányos eszközökkel, a Román Parlament által elfogadott törvénnyel valósítsa meg Székelyföld területi autonómiáját. Nehéz, de békés folyamat, amelyben mindenképpen számítunk Magyarországra is. Ez az elvárás, ez a kérés soha nem volt visszhang nélküli, hiszen a nemzeti régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezés aláírás-gyűjtési folyamata sem lehetett volna sikeres a közel egymillió magyarországi támogató aláírás nélkül. Sőt, a kezdeményezés bejegyzése sem történt volna meg, ha nem nyerjük meg a pert az Európai Unió Bíróságán, és ez a győzelem egy közös küzdelem eredménye a magyar nemzeti kormánnyal.

A továbblépés a nemzeti régiók ügyében akkor lesz sikeres, ha építhetünk április 3-a után a nemzeti kormányra, annak diplomáciai bölcsességére és nemzeti elkötelezettségére. Ezért most az előttünk álló közös feladat: részt venni a választásokon, és nemzeti érdekeinkre szavazni.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke