Megemlékezés a népfelkelés 31. évfordulóján

A temesvári népfelkelés 31. évfordulóján megilletődéssel állok meg ezen a megszentelt helyen, ahonnan egykor a forradalmi események elindultak, ahol Isten szava szabadon szólt, hitet és bátorságot öntve gyülekezetünk tagjainak lelkébe, akik aztán a kicsiny Dávid módjára szálltak szembe a legyőzhetetlennek tűnő kommunista diktatúra Góliátjával, beteljesítve a gyilkos Ceaușescu-rezsim végzetét.

Áldott legyen a temesvári felkelés hőseinek és áldozatainak emléke! Illesse köszönet és elismerés a temesvári református gyülekezetet és mindazokat, akik részesei voltak Temesvár szabadságharcának! Szeretettel üdvözlöm volt harcostársaimat, akikkel a mai napon együtt emlékezünk.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében külön is köszöntöm az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának képviselőit, élükön Łukasz Kamiński elnök úrral. Emlékkonferenciánk társszervezőiként régi adósságunknak teszünk eleget, amikor mostani tanácskozásunk napirendjén a nemzeti kisebbségek és a vallási közösségek kommunista diktatúra általi elnyomatásával foglalkozunk.

Aligha volna erre alkalmasabb időpont és helyszín, mint éppen a temesvári népfelkelés kitörésének évfordulója, hiszen három évtizeddel ezelőtt az itteni, kétszeres – etnikai és vallási – kisebbségben élő gyülekezetünk bátor kiállása vezetett az ateista-kommunista diktatúra bukásához.

Teljes bizonyossággal állapítható meg, hogy romániai magyar közösségünk és egyházaink kisebbségi elnyomatása meghatározó szerepet játszott a nacionálkommunista Ceaușescu-rezsim elleni lázadásban. Magyar nemzeti közösségünk évtizedek óta tartó mesterséges asszimilációja mellett magyar történelmi egyházainkat is – úgymint a katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházat – kiváltképpen sújtotta az ateista diktatúra.

Tőkés László (részletek a Temesváron, december 15-én elhangzott beszédből)