Trianonról, magyarságról

Elnézést a zavarásért, csak úgy gondolkodom a mai és a tegnapi Magyarországról és a magyarokról, no meg azon morfondírozok, hogy a Trianon utáni Magyarországon miért nincsenek csak magyar érzelmű magyarok… Hisz a Trianon utáni magyarországi megmondó emberek sokasága az állította, hogy minden rosszban van valami jó is: a csonka országban legalább csak mi, magyar magyarok maradtunk, a nem magyarok nagy része pedig ment a levesbe az „ukránoknál”, a tótoknál, a rácoknál, a románoknál, a horvátoknál, a szlovéneknél s az osztrákoknál.

Aztán Trianon után, amikor a csipanyílás bekövetkezett, kiderült, hogy a mesterségesen zsugorított Magyarországon maradtak még bőven nem magyar érzelmű magyarok, mi több, rövid ideig vezették is a megmaradt országot, majd nekifogtak partizánkodni, s külföldi magyarellenes internacionalista segítséget keresgélni. Kaptak is jócskán!

Ne tessenek haragudni rám a történelmi valóságért, de az igazságot és a szabadságot „nagyon” szerető magyar nép egy jelentékeny része nagyon jól érezte magát mások uralma alatt: osztrák, német, szovjet, EU, Ámerika! A néhányakat, akik nem vettek részt az előzőek „haláltáncában”, azokat szabályosan kinyírták, vagy egyéb módszerekkel jobb belátásra kényszerítették, és így vonták ki a forgalomból. Sajnos, ma sincs több magyar a csonka Magyarországon, mint egykor volt, amikor még nagy volt. Ma is tele vagyunk a kicsi Magyarországon a magyar életformát és az életteret fúró kukacokkal: DK, Momentum, Párbeszéd, LMP, Jobbik, Hadházy, Szél, Szabó stb.

És még valami: a magyarországi balliberális bagázsi, a moslékkoalíciósok, miután huzamosabb ideje teljes gőzzel és habzó szájjal agitáltak az orosz és a kínai Covid–19 oltóanyag ellen, most egymás után kezdték beoltogatni magukat a kínai vakcinával, sőt elkezdtek gyúródni érte. E két vakcina beszerzése miatt szidták a magyar kormányt, a Fideszt, a magyar szakembereket…

Dr. Toducz Endre, Mikháza