A 22 éves John Gonsalves őrnagy 1945-ben írt Woburnben élő édesanyjának egy levelet. A levél azonban sosem jutott el a címzettnek, hiszen az 76 évig bontatlanul állt, mielőtt megtalálták volna az Egyesült Államok postaszolgálatának egyik pittsburghi elosztójában – írja a The Guardian.
„Drága Anya, ma újabb levelet kaptam tőled, és örömmel hallottam, hogy minden rendben van” – áll a levélben. „Ami engem illet, jól vagyok, minden rendben, de ami az ételt illet, az legtöbbször elég silány.”
A levelet az alábbi szavakkal zárta: „Szeret és ölel fiad, Johnny. Hamarosan találkozunk, remélem.”
Gonsalves 2015-ben hunyt el, és az édesanyja sem él már, így ő sajnos sosem láthatta a levelet. Az Egyesült Államok postaszolgálata azonban megtalálta özvegyének, Angelinának a címét, akivel a katona öt évvel a levél elküldése után találkozott.
A posta alkalmazottai nemcsak az eredeti levelet küldték el az özvegynek, hanem egy kísérőlevélben azt is hangsúlyozták, hogy fontosnak tartották az egykori levél eljuttatását. Miután a Gonsalves család megkapta a levelet, felhívták a létesítményt és megköszönték a gesztust.
„Képzeld el! Hetvenhat év!” – mondta Angelina Gonsalves a WFXT-TV-nek. „Egyszerűen nem tudtam elhinni, egyszerűen olyan csodálatos.” A 89 éves özvegy hozzátette, úgy érezte a levél láttán, mintha visszatért volna a férje.
(Hirado.hu)
Hány olyan levél lehet, amely soha nem érkezik a címzetthez? Pedig a levelezésnek éppen az lenne az értelme, hogy a z emberi kapcsolatokat hőmérőzze. Eleget gyülölködünk, s okkal éppen a hivatalnokok is megérdemelnék, rájuk ragadjon egy súly, ha elfogják a leveleink! .