Szeretem az állatokat. Ellenben vannak olyan esetek: istentiszteletek, reprezentatív események, stb., amelyeknek méltósága van, és még embereknek sem nagyon engedjük, hogy azokat megzavarják. (Képzelje el, hogy istentisztelet közben a szószék koronáján mászkál egy macska és mindenki arra figyel. Vajon ez rendjén lenne?) A macskát nem kell emberi tulajdonságokkal felruházni. Nem fog megharagudni, ha a szükséges esetekben finoman arrébb tessékeljük. Csak Romániában ha valaki kimondja, hogy a háziállatot háziállatként (mi több: a vadállatot vadállatként) szabad és kell kezelni, akkor rögtön az ember állatkínzóvá válik. Szeretjük az állatokat, de mindennek megvan a rendje, a módja, és ezt a rendet nem az állat kell az embernek megmondja, hanem fordítva.
És ez miért olyan szenzáció? Példát mutat, hogy az állatot szeretni kell, nem belerúgni, megkínozni, éheztetni.Vajon itt nálunk hány pap tűrte volna így ? Bizony mondom nem sok,ahogy az itteni felfogást ismerem.Nem nyomta el a reverendát és látszik nem is zavarta az esperest.Ez az igazi szeretet, mindegy,hogy ember vagy állat fele irányul.