Az uniós polgárok kártérítést követelhetnek, ha egészségükre káros hatással volt a légszennyezés

Az Európai Unió polgárai kártérítést követelhetnek a kormányoktól, ha egészségükre káros hatással volt a túlzott légszennyezés – ismertette álláspontját az Európai Unió luxemburgi székhelyű Bíróságának főtanácsnoka csütörtökön.

Juliane Kokott főtanácsnok indítványában megállapította: „a levegőminőség védelmére vonatkozó határértékek megsértése az uniós jog alapján feljogosíthatja a károsultakat, hogy kártérítést kérjenek kormányuktól”.

Az indítvány előzménye, hogy egy párizsi lakos 21 millió euró kártérítést követelt a francia államtól, mivel állítása szerint a lakhelye környékén a növekvő légszennyezés károsította egészségét. A felperes arra hivatkozott, hogy ezért a francia állam a felelős, mivel nem biztosította a nitrogén-dioxidra vonatkozó határértékeket, amelyek az unió egész területén egységesen alkalmazandók. Az ügyet tárgyaló közigazgatási fellebbviteli bíróság az uniós bírósághoz fordult, hogy megállapítsa, milyen feltételek mellett követelhetnek az egyének kártérítést az államtól az uniós határértékek megsértésével okozott egészségkárosodásért.

Az EU-bíróság már 2019-ben megállapította, hogy Franciaország 2010 óta folyamatosan túllépi a nitrogén-dioxid éves határértékét, továbbá a legfelsőbb közigazgatási bíróság tavaly rekordösszegű, 10 millió eurós bírságot szabott ki Emmanuel Macron elnök kormányzatára, amiért nem sikerült elfogadható szintre csökkenteni a légszennyezést.

Kokott főtanácsnok úgy véli, hogy a felperes esetében is fennáll állami felelősség, azonban a „közvetlen okozati összefüggést” a panaszos egészségkárodosodása és a túlzott légszennyezettség között nehéz lesz bizonyítani.

„A tagállam bizonyíthatja, hogy a határértékek ilyen fokú túllépése akkor is bekövetkezett volna, ha időben olyan levegőminőségi terveket fogadott volna el, amelyek megfelelnek az uniós irányelv követelményeinek” – olvasható az indítványban.

A főtanácsnok véleménye nem köti a bíróságot, ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy döntéshozatalkor a testület gyakran azonos álláspontra helyezkedik a főtanácsnokkal.

(MTI)