Egész életét remeteként élte le egy asszony a szibériai tajgán

Orosz geológusok még 1978-ban ásványok után kutattak Szibériában, amikor különös jelenséget vettek észre a vadon kellős közepén. A helikopterrel épp leszállóhelyet kerestek, amikor megpillantottak egy veteményest, és egy ahhoz tartozó kis házat. A kunyhó a Likov család otthona volt – hangzott el az M1 Világ című műsorban.

Az orosz kutatók úgy érezték, mintha egy időgéppel visszarepültek volna száz évet a múltba. Likovék fakéregből készült bocskort hordtak, kezdetleges fából faragott szerszámaik voltak, kovakővel gyújtottak tüzet is. A huszadik század második felének meghatározó eseményeiről, például a második világháborúról soha nem is hallottak.

Kiderült, hogy a család 42 éve él az emberektől távol a tajgán. Az orosz ortodox egyház fundamentalista, úgynevezett „óhitű” irányzatához tartoztak, és a sztálini időkben üldözték őket. A családfő emiatt 1936-ban feleségével és két gyermekével a szibériai vadonba menekült. A két kisebb gyermek, Agafja és az egyik testvére már a tajgán született.

Az asszony élete azonban ettől nem lett könnyebb, Jerofej ugyanis fagyásbetegség miatt elvesztette az egyik lábát, így Agafja róla is gondoskodhatott. Jerofej 4 éve meghalt. Az irigylésre méltó életkedvvel és erővel megáldott asszony azóta megint egyedül él. Vizet hord, fát vág, kenyeret süt, gondoskodik magáról és az állatairól.

Agafja, saját bevallása szerint már nem bírja olyan jól a munkát, mint fiatalon, ám, hiába hívják, nem költözik be a városba, a tajgát és a kunyhót nem hajlandó elhagyni.

(hirado.hu)