Ferenc pápa két év után ismét a Colosseumnál vezette a keresztutat

A keresztút utolsó előtti állomásán egy ukrán és egy orosz család tagjai, az utolsón pedig egy katolikus bevándorló család vitte a keresztet nagypénteken a római Colosseumnál, ahol Ferenc pápa a pandémia két éve után ismét hívők tízezrei előtt vezette a Via Crucist.

Az egyházfő 2020 húsvét óta először visszatért a római keresztút hagyományos helyszíneként ismert Colosseumhoz. Tavalyelőtt és tavaly a teljesen üres Szent Péter téren zajlott a keresztút, melyet a hívők interneten követhettek: Ferenc pápa mellett csak a keresztet vivők voltak jelen, 2020-ban egy padovai börtön rabjai, tavaly pedig fiatalok.

Most, ahogyan a járvány előtt volt szokás, teljesen megtelt a Colosseum előtti tér olaszokkal és külföldiekkel: a krisztusi passió tizennégy állomása az ókori amfiteátrumtól a szemközti Palatinus-domb magaslatáig haladt.

Az egyház az idei évet a családoknak szentelte, ezért Ferenc pápa különböző családok tagjaira bízta a stációkon elhangzó szövegek megírását, és ugyanezek a családok vitték a keresztet.

Az első állomáson egy fiatal, két éve házasságban élő pár vitte a keresztet, aki közös életét a pandémiában kezdte: szavaik szerint örömük félelemmel párosult. Másodikok egy missziós szolgálatot végző család tagjai voltak: az idei húsvét tragédiáját, a háborút érintették a bombázás alatt szülő nőkről szólva, a háborútól, éhezéstől, visszaélésektől elpusztított családokról, akik „egyszer kardot rántva akarnak válaszolni, máskor menekülni akarnak mindent hátrahagyva, mivel úgy érzik, semminek nincsen értelme”.

A harmadik stáción egy idős, gyermektelen házaspár vitte a keresztet, majd egy többgyermekes család, egy fogyatékkal élő gyermeket nevelő család, melynek tagjai a világ felületes ítélkezéséről szóltak, egy beteg gyermekeket gondozó családotthon tagjai, akik szerint „a fájdalom visszavezet a lényegeshez, sorrendbe teszi, mi elsőrendű az életben, visszaszolgáltatja az emberi méltóság egyszerűségét”.

Utánuk egy beteg szülőt gondozó család következett, majd két nagyszülő, akiknek lánya a járvány idején elvált, és munkahelye is bizonytalan lett. A következő stációkon egy gyermeket örökbefogadott család, egy kétgyerekes özvegy, valamint egy olyan család került sorra, ahol az egyik fiú a papi hivatást választotta, egy másik pedig lányát veszítette el.

Az utolsó előtti stáción a Vatikán választása egy római kórház onkológiai osztályán dolgozó ukrán ápolónő, Irina, valamint az ugyanabban a kórházban nővérnek tanuló orosz Albina családjára esett.

A megbékélést szolgáló gesztus ugyanakkor éles bírálatokat váltott ki Ukrajna részéről. Vitalij Krivickij, Kijev püspöke úgy vélekedett, hogy mindez „érthetetlen és elfogadhatatlan lehet azok számára, akik egy agresszor miatt szenvednek”. A SIR katolikus hírügynökség szerint az ukrán katolikus sajtó úgy döntött, hogy tiltakozásul nem közvetíti élőben a keresztutat.

Matteo Bruni, a Szentszék Sajtóirodájának igazgatója szerint az orosz és ukrán ápolónők eredetileg tervezett imájának szövegét a bírálatok nyomán némileg módosítani kellett, hogy a hívek „az imádságra és csendre összpontosíthassanak”.

„A halál tükrében a csend ékesebben szól a szavaknál. Torpanjunk meg imádsággal teli csendben és imádkozzunk szíveinkben a világ békességéért” – mondták.

Az eredeti, jóval hosszabb szöveg úgy szólt volna, hogy „Milyen bűnt követtünk el? Miért hagytál magunkra minket és népeinket? Miért szakítottad el családjainkat?”. A két nő az Úrhoz intézett imájában azt is kérték volna, testvérként építhessék újra, amit a bombák meg akartak semmisíteni.

A tizennegyedik állomáson egy katolikus migráns család felidézte, miként menekültek el a háború miatt hazájukból „vágyaik és a túlélés között választva”.

(MTI)