Így van, az okosak itt vannak.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
McCulloch régóta írogatott verseket, de mivel ezeket hiába küldözgette kiadóknak, egy idő után már csak asztalfióknak írt, ám aztán kapott a családjától egy kis segítséget. Igaz, egyikük sem számolt azzal, hogy a nagypapából híresség lesz. Pedig csak annyi történt, hogy a fiai magánkiadásban segítettek megjelentetni az összegyűjtött verseket tartalmazó kötetet, az unokája pedig úgy gondolta, megtolja egy Twitter-poszttal, hátha így legalább minden ismerőshöz, rokonhoz eljut a kötet híre.
my 96 year old grandpa has just had his own book published with all his poems from his life. it’s available on amazon if anyone is interested:) a review would make him so happy pic.twitter.com/0CzGi7KpOg
— Jess (@jessica_keachie) April 19, 2021
„A 96 éves nagypapámnak éppen saját könyve jelent meg életének összes versével. Elérhető az Amazonon, ha valakit érdekel 🙂 Egy értékelés annyira boldoggá tenné” – írta Jessica Keachie április 19-én. A poszt azonban váratlanul felkapott lett, és másnap Jessica már arról posztolhatott, hogy el se hiszi, de a könyv máris első a verseskötetek sikerlistáján.
A könyv március 24-én jelent meg, a borítót is maga Gordon McCulloch rajzolta, és az Amazonon található leírás szerint „olyan témák széles skáláját öleli fel, mint a szerelem, a romantika, a kapcsolatok, a vallás, az ima, az élet értelme, a halál és az Istennel való kapcsolatunk. Néhány a legbensőbb érzelmeidet váltja ki, míg mások az élet mulatságos oldalát mutatják meg.” A jelek szerint pedig a leírás és a tweet együtt meghozták az emberek kedvét a verseskötethez, hiszen ezernél is több ötcsillagos értékelést kapott, és azóta is a brit illetve az amerikai Amazon verseskötet-listájának élcsoportjában található.
Így Jessica Keachie már nem sokkal később az alábbit posztolhatta: „Ami családi projektként indult, hogy a nagypapám összes verse össze legyen gyűjtve, és a rokonoktól, barátoktól kapjon néhány értékelést, elképzelhetetlen álommá fajult. Csak száz könyv eladására számítottunk, de a szavai mostanra az egész világon megtalálhatók. Hálás vagyok, hogy mosolyt csalhattam az arcára, mert csak ezt akartam.”
McCulloch fiai pedig már azt nyilatkozták a Guardiannek, apjuk most olyan versek után kutat, amelyek kimaradtak az első kötetből, hátha összejön egy második könyvre való is. Gordon McCulloch – aki a Glasgow-tól délkeletre található Braidwood nevű faluban lakik – a fiai szerint a szomszédainak osztogatja a példányokat a könyvből, egyesek már aláírásokat is kérnek tőle, ő pedig hírességnek érzi magát.
William McCulloch azt is bevallotta, az ő korábbi ítéletük sem volt éppen helyénvaló: „Az évek során – ez rosszul hangzik – bennünket is traktált a verseivel, de csak rámondtuk, hogy persze, apa, ez nagyszerű, ez csodás. Mindannyiunkra rácáfolt.”
Az unokája viszont úgy döntött, ideje meghúzni a határokat: „A nagypapám nagyon idős és magának való ember, emiatt ez lesz az utolsó dolog, amit a nagypapám hihetetlen kalandjáról teszek közzé” – írta a Twitteren. „Remélem, hogy az ebből fakadó szeretet vigaszt nyújt az embereknek és reményt arra, hogy elképzelhetetlen dolgok is megtörténhetnek, egyetlen álom sem túl nagy vagy kései.”
(24.hu)
Így van, az okosak itt vannak.
A Nobel bizottság meg ne tudja …….amilyen hülyék ….