1939 nyarán történt a Perkőn

A kisebbségbe került erdélyi magyarság talpra állásának egyik korai jele volt az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség 1921-ben – a Kós Károly-i Kiáltó szó elhangzásának az évében! – történt megalakulása. Az 1945-ig működő társadalmi szervezet központja Kolozsvárt volt. Az 1939. évi közgyűlése előkészítése gyanánt katolikus elemi iskolák találkoztak a Perkőn.
Az Erdélyi Római Katolikus Népszövetséget Kolozsváron jegyezték be jogi személyként 1924-ben, az alakuló vidéki tagszervezeteknek csak formális csatlakozási kérelmet kellett benyújtaniuk, s a központ felelőssége mellett tevékenykedhettek. A népszövetség évi közgyűléseit az Erdélyi Katolikus Nagygyűléseken, évente más-más városban rendezték. Kézdivásárhely például 1934-ben adott otthont ennek a társadalmi-kulturális fórumnak.
Az 1939-es nagygyűlésre Csíkszeredában került sor június 30-a és július 2-a között. Ennek a háromszéki előkészületei közül ezúttal a katolikus elemi iskolák találkozóját emelném ki, amelyet 1939. június 12-én tartottak a Kézdiszentlélek fölötti Perkőn. A korabeli sajtóbeszámoló szerint (Magyar Lapok [Nagyvárad], 1939. június 18.) a kézdi és orbai esperesi kerület tizenegy katolikus elemi iskolájának tantestülete és tanulói vettek részt.
„Az iskolás gyermekek serege gyalog és szekereken már a kora reggeli órákban megindult, és délelőtt 10 órára mind a tizenegy iskola felvonult a hegyre, ahol az összejövetel főrendezője, Bögözy József esperes-plébános, kerületi tanfelügyelő üdvözölte a megjelenteket, majd a tanítóknak kiosztotta a műsortervet, melyet délután három órára valamennyiüknek meg kellett oldani – szól a beszámoló. – A délelőtt nagy eseménye a hittanvizsga volt. Ezen a vizsgán Bögözy esperes, Gáspár Béla kerületi jegyző, plébános és Fintha Antal plébános kérdezték ki azokat a növendékeket, kiket a csíksomlyói templomünnepségre jelöltek, és az első csoportba Fülöp Ernő szentkatolnai, a második csoportba Bálinth Sári szentléleki, a harmadik csoportba pedig sorshúzással Kovács Judit berecki iskolás került. Tehát ők fogják képviselni Háromszék katolikus gyermektársadalmát a nagygyűlés alkalmával.”
Ugyanez a beszámoló kitér a találkozó délutáni eseményeire, amikor is az egyes iskolák tanulói szerepeltek, szavaltak, jeleneteket mutattak be, tánccsoportok léptek fel, illetve megszólalt az egyesített gyermekkar Szakács Antal, szentléleki igazgató-tanító vezetésével, továbbá a tanítók mutatkoztak be ének-, zene- és meseszámokkal.
A beszámoló kiemeli a műsor összeállításában vállalt szerepéért Sólyom Ferenc berecki és Péterffy István nyujtódi tanítók munkáját, valamint Újlaky János zabolai pap-költő fellépését, aki a helyszínen írt versét szavalta el. Az alábbiakban a kéziratban fennmaradt verset közöljük:

Kirándulás a Perkőre
A falu mélyen elmaradt mögöttem,
ahogy a Perkő víg napjára jöttem.
Ballagva a szentegyház alatt,
tekintetem egy szálló madarat
kísért, s a sziklahegyre tévedt,
ahol sok kendő lengett már, szólt az ének,
gyermeksereg volt, rózsaerdő.

Hallóztam: jövök,
de utam elállta a zordon Perkő.
Mit tegyek most, elhordjam e hegyet?
Kissé nehéz lesz, talán nekimegyek,
üde magasság, mindig szerettelek.

Lépést szaporázva, hipp-hopp, ott vagyok
a tetőn, ahol már kicsinyek, nagyok
– papok, tanítók, szülők, vegyesen –
hajtják az öröm malmát, s a fák hegyesen
fenyőillatos nótát fütyörésznek.

E kirándulás oka az egésznek.
Halló… megyek…,
s mégis itt vagyok e három
sziklatömb alatt, maraszt a várrom…
Éled körülöttem múlt, évszázadok,
s magamban csöndes-békén álmodok.
Ősök halihója idehallszik hozzám,
régi vígságoknak gyöngyét ha kihoznám
ide a Perkőre,
mindenkinek jutna szép gyöngysor belőle,
még maradna is meg bőven jövendőre.

Íme, mint gyermek, álom-lepkét űztem,
a kalapom mellé szárnyakat is tűztem
akácfavirágból, hogy gyorsabban szálljak,
s mosolyországára végre rátaláljak
köztetek, vidám gyermekek, lármásak.

Kemény gond az élet, könnypatak az útja,
amerre a székely bús életét futja.
Ez a néhány óra
üröm patakán át
mindnyájunkat átvisz,
s meglátjuk az élet boldogabb arcát is!

A jól sikerült szentléleki találkozót követően került sor aztán a csíkszeredai Katolikus Nagygyűlésre, amelynek keretében, július 2-án fellépett a Szakács Antal által vezetett kézdiszentléleki gyermekkar. Erről tanúskodik a mellékelt korabeli fotó, valamint egy fejléces papírra írt levélrészlet.