Keressük a fényt!
Egy több évezredes emberi tapasztalatot foglalt tömör mondatba a Könyvek Könyve, mis...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ilyen és ehhez hasonló történet más családban is előfordul, ám a miénk azért figyelemre méltó, mert sértetlenül megvan az eredeti nemes adománylevél, népiesen a kutyabőr. A különleges hajtogatású pergamenre latin nyelven íródott a nemesítés szövege, mellette balról a címerrajz van, részletesen kidolgozva. Alsó részén Báthori Zsigmond aláírása látható, majd a zsinóron lógó nagyméretű viaszpecsét. Az adománylevelet szigorúan követve rajzolta meg a színes koronás családi címert a család székelyudvarhelyi ágából származó dr. Márk Mihály 1920-ban. A fekete-fehér sisakdísz korona nélküli változatát az ismert címerművész, Köpeczi Sebestyén József alkotta meg 1932-ben az utolsóelőtti örökös, a Kézdivásárhelyen élő dr. Tuzson Árpádné Márk Anna rendelésére. Az oklevelet 421 éven át „családi körben” őrizték az egymás után következő generációk, majd az örökösök 2012-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak adományozták a biztonságos megőrzés céljából – így lett mindenkié és senkié.
Ma nekünk, Márkoknak népes és igen szerteágazó családunk van. Egerpatakon nem élnek már e névre hallgató emberek, de annál többen Barátoson, Sepsiszentgyörgyön és a más háromszéki településeken.
A néhai Márk Péternek öt fia volt, a legnagyobb Máté, a legkisebb Mihály. A Máté ágánál volt több mint két évszázadon át a nemeslevél, ő örökölte a legtöbb vagyont is. Az anyagi biztonság megengedte a fiatalok tanítását, sok magas rangú katonatiszt, udvari kancellár, pénzügyi biztos és jogász származott a családból. Többen elhagyták a szülőföldet, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Brassóba, a trianoni döntés után az anyaországba költöztek. Ezen az ágon többnyire lányok születtek, kevesen viselik már a Márk nevet, a családfájukon 168 személy neve szerepel.
Mi, akik a Márk találkozókat szervezzük és a családtörténeti kutatásokat végezzük, a legkisebb fiútól, Mihálytól származunk. Egerpatakon éltek ők is egészen addig, míg egy rátermett fiatalember, az ifj. Márk Mihály be nem házasodott Barátosra. Telket vásárolt a Mirtsa családtól 1721-ben, a mostani főút mellett. Érdekességként említem, hogy az akkori szomszéd a Tánczos család volt, ami napjainkban is az, és a telek ma is Márk tulajdonban van.
Itt aztán elkezdődhetett a gyarapodás. Érdekes tény, hogy gyakori volt a családonként hét-nyolc gyermek, illetve a sok fiú. A második generációhoz tartozó Ferencnek születtek Dániel (1786) és Gáspár (1789) fiai, akiknek a leszármazottai a ma élő barátosi és székelyudvarhelyi Márk családok. Ezen az ágon a földet, erdőt tisztelő gazdálkodó és iparos szakmát tanuló emberek nem hagyták el a szülőföldjüket. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy ma is 35 e névre hallgató család él a faluban.
A barátosi Márk Dániel fia továbbtanul lelkésznek, majd szolgálni Kovásznára kerül. Itt ismétlődik az elvándorlás megint, ő is taníttatja a gyerekeit, akik rendre elhagyják Háromszéket, egy fia az anyaországba, a többi négy Székelyudvarhelyre költözik – így lettem én udvarhelyi lakos.
A barátosi családfánkon tizenhárom generáción át több mint 860 személyt tartunk nyilván. Hozzánk tartozik az uzoni Márk Sámuel családja is, akik 1700-as évek végéig laktak Egerpatakon, házasság útján kerülnek Uzonba; nekik is megvan a családfájuk, ma élő leszármazottaik Kolozsváron laknak. Továbbá ugyancsak Egerpatakon született Márk Ferenc (1833), akinek a fia, Károly már Brassóban lát napvilágot. 1920-ban az egész családnak huszonnégy óra leforgása alatt el kellett hagynia az országot, de végül számos utódot hagyott maga után, akik többek között Budapesten, környékén és az Egyesült Államokban élnek. Ez az ág is rendelkezik családfával.
Márk Pál és leszármazottai is a tágabb családhoz tartoznak. Sokáig Egerpatakon élnek, mígnem 1730-ban Márk György Alsócsernátonban elveszi feleségül Mike Ilonát. 1850-től ez az ág őrzi a nemesi adománylevelet, az okirat hátlapján minden egyes örökös nevét feltüntették, pontos dátummal az átadást illetően.
A családi legenda szerint szigorú belső törvények, szokások voltak az öröklődésre és felülvigyázatra vonatkozóan, amit, ha nem fogadott meg valaki, átkot vont maga után. Az utolsó két „őrzőnek” nem volt leszármazottja, ez is az egyik ok, amiért múzeumba került a kutyabőr. Az utolsó örökös, a Sepsiszentgyörgyön élő Márk Zoltán 1954 és 2012 között őrizte az értékes dokumentumot, ő tavaly örökre itt hagyott bennünket.
Nyilvántartunk még egy rokoni ágat, mégpedig a felcsíki Szenttamás faluból származó népes Márk családokat, akiket mindig nagy szeretettel várunk háromszéki találkozóinkra. Elődökre, helységre, származásukra vonatkozó írásos dokumentumokat még nem találtunk, de kutatásaink arra engednek következtetni, hogy már az 1600-as évek kezdetétől, főleg Báthori Gábor idejében és utána több család menekülhetett a Csíki-havasokba, ahonnan többet már nem tértek vissza Háromszékre. Nekik is megvan a családfájuk, amely 1719-től napjainkig tartalmazza a leszármazottak nevét. Ősük Márk János, aki nagy kiterjedésű földekkel rendelkezett, és népes, ma is jó körülmények közt élő nemzetséget hagyott maga után. Szülőfalujukban 25 Márk család él és annál több Csíkszeredában.
Családunk történetének kutatása még mindig folyamatban van, igyekezünk minél több epizódot feltárni és feljegyezni az utókor számára, hogy jobban megismerjük elődeink jellemét és szokásait. Gyarapítjuk családunk tárgyi emlékeit, melyek a megmaradást és folytonosságot fejezik ki: az eredeti mellett a múzeumtól kapott hitelesített adománylevél, a két címer, a Márk-lobogó, az Egerpatakon felállított kopjafa, Márk Péter portréja, a családfák, a családismertető Márk-emlékkönyvek, régi fényképek, hangszerek és egyéb tárgyak.
Isten éltesse Márk Péter emlékét, és óvja nemzetségünket!
Ambrusné Egerpataki Márk Zsuzsanna Emese
„…mindenkié és senkié…’ Az éltal, hogy egy tárgy a székelyek legrégibb múzeumába kerül, az egész székelység kincsévé válik. Logikus, bölcs döntés volt a család részésről, hogy nálunk helyezték el ezt a becses okmányt.