A 140 éve született Kós Károlyra emlékeztek az MCC-ben

140 éve, 1883. december 16-án született Kós Károly. Az évforduló alkalmával a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kerekasztal-beszélgetésen emlékezett az építész, író kivételes életútjára az életmű szakértőivel. A december 15-i, kolozsvári eseményen a meghívottak a 20. század egyik legerdélyibb alakjának máig inspiráló hagyatékát idézték fel.

Kós Károly életének kihívásairól, munkásságának jelentőségéről és tanulságairól beszélgetett a kolozsvári MCC-központban dr. Gall Anthony Kós Károly-kutató, dr. K. Lengyel Zsolt történész, politológus, dr. Hunyadi Attila Gábor gazdaságtörténész és dr. Veress Emőd jogász, a Sapientia EMTE oktatója. Az építész, grafikus, író, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár és politikus Kós születésnapját, december 16-át a Magyar Országgyűlés idén a magyar építészet napjává nyilvánította, így először ünnepelhetjük meg azt.

Az eseményen a jelenlevőket dr. Bethlendi András, az MCC erdélyi akadémiai ügyekért felelős igazgatója köszöntötte, majd a meghívottak Kós Károly életének korai szakaszáról osztottak meg érdekes tudnivalókat. Dr. Gall Anthony, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja azokat a kezdeti hatásokat szemléltette, amelyek befolyásolták Kós építészeti látásmódjának kialakulását. Az első világháború előtti időszakban több impulzus érte. A család 1902-ben Budapestre költözött, hogy az ifjú a Műegyetemen tanulhasson, a város ekkor rohamosan fejlődött. Kós gyakran betért az Iparművészeti Múzeumba, sokat rajzolt, másolt, megismerkedett a külföldi irányzatokkal, ugyanakkor elkísérték a kolozsvári középiskolás évei alatt szerzett tapasztalatai is. Az apjával bejárta Erdélyt, sőt erdész is szeretett volna lenni. Mindezt vitte magával Budapestre. Nagy hatással volt rá a kor gondolkodása, hogy az ipari forradalom után vissza kell térni egy régi, szebb korhoz, amikor még nem a gép és a technológia uralkodott, hanem az emberi érték és a szépség.

Az egyetemen nagy sikernek örvendett, a „fiatalok”-ként emlegetett építészhallgatók csoportjának vezérévé vált. 25 évesen fejezte be az egyetemet, és 30 éves koráig már a századfordulós modern magyar építészet több fontos épületét megalkotta, például a Városmajori Általános Iskolát és Óvodát, a Székely Nemzeti Múzeumot Sepsiszentgyörgyön, a kolozsvári Kakasos templomot vagy a kispesti Wekerle munkás- és tisztviselőtelep épületeit. A sztánai Varjúvár 1910-ben készült el.

Kós már fiatal korától közéleti ember volt, ezt az indíttatását Kalotaszegen szerezte – mondta el dr. K. Lengyel Zsolt, a Regensburgi Egyetem Magyar Intézetének vezetője, az MCC oktatója. Hozzátette: a vidék révén ismerte meg azt a problémát, amely a közélet pályáján rövid időn belül határozott szerepbe helyezte. Már az első világháború előtt sem csak építészként szemlélte a világot. Az életét meghatározó gondolat, hogy Erdélyben kereste a magyar közösség boldogulásának lehetőségeit. A házasságkötése döntő módon hozzájárult ehhez a kötődéshez, hiszen Balázs Idát, a türei református pap lányát vette feleségül. Építészeti munkájában is mindig azt a stílust kereste, amiről azt gondolta, hogy magyar és erdélyi.

Dr. Hunyadi Attila Gábor, a BBTE Történelem és Filozófia Karának adjunktusa, az MCC oktatója Kós Károly évszámnovelláira hívta fel a figyelmet: az 1919, 1940 és 1944 művekből is kitűnik, hogy a politikus Kós az önszerveződésben, a közösség lokális mozgósításában látta a megoldást. A Kalotaszeg lapot is úgy indítja, hogy egyszerre van benne társadalomkritika és népművelés, a népszolgálat pedig végigkíséri az életén. Márpedig hosszú életről van szó, 93 év alatt a sokrétű tevékenységet folytató Kós polihisztorrá vált. Többféle Magyarországot és Erdélyt tapasztalt meg, világszemléletének változásai, fejlődése pedig nyomon követhető a meghatározó történelmi események mentén.

Gall Anthony szerint Kós Károly azért lett ismert és szeretett Magyarországon, mert az általa ismert Erdélyt, a létező kultúrtájat, közösséget vonta be a munkájába. Lakóházakat, iskolákat, templomokat, múzeumot, művésztelepet, kultúrházakat, közösségi tereket tervezett, de építészi munkáján túl is tett a környezetéért. Politikai, történelmi, néprajzi írásai is azzal a szándékkal születtek, hogy szélesebb körű hatást fejtsenek ki. „Kósnak belülről jött, hogy Erdély legyen az ihlete” – hangzott el a beszélgetésen. Kós Károly évtizedeken át mutatta, hogyan lehet a közösséget szolgálni kitartással. Megtapasztalta a dualista korszakot, Nagy-Romániát, Kis-Magyarországot és a szovjet diktatúrát, az álláspontja alakult, de a vezérfonal megmaradt: az élet Erdély szolgálatában telt el.

„Ma is inspiráló számunkra Kós Károly közösségszervező munkája. Az MCC-ben arra bátorítjuk diákjainkat, hogy – a Kóshoz hasonló elődök nyomában – merjenek felelősséget vállalni környezetük iránt, értsék meg és alakítsák a körülöttük zajló folyamatokat, a Collegiumban elsajátított tudást pedig hosszú távon fordítsák a közösség javára” – mondta el Talpas Botond, az MCC erdélyi tevékenységért felelős igazgatója. A sokoldalú oktatási programok mellett az MCC a szélesebb közönségnek is lehetőséget ad a hasznos és építő nyilvános előadásokon való részvételre, ahol szabadon bekapcsolódhatnak a napjaink legfontosabb témáiról szóló beszélgetésekbe.