A csángómagyar kultúrába nyerhetnek betekintést a sepsiszentgyörgyiek

Szőcs Anna Édesanyám rózsafája című kötetét mutatják be csütörtök délután Sepsiszentgyörgyön, a Liszt Intézet szervezeésében. A nem mindennapi kiadvány az író személyes élettörténetén keresztül egy csángómagyar település, a Bákó megyei Pusztina mindennapjaiba nyújt betekintést.

Szőcs Anna a moldvai Pusztinában született 1958. július 18-án, sokgyermekes család ötödik gyerekeként. Édesanyja, mint minden csángó asszony, a háztartást vezette, és a gyerekeket nevelte, édesapja kosárfonásból tartotta el őket. Az általános iskolát Pusztinában, a szakiskolát Brassóban, az esti gimnáziumot Sepsiszentgyörgyön végezte, román nyelven. Felsőfokú végzettséget Győrben, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző főiskolai karán szerzett, magyar nyelven. 1987-ben áttelepült Magyarországra, azóta Budapesten él.

Az ő kezdeményezésére indult el a Csángó Bál néven közismert, rangos rendezvénysorozat, amelyet Budapesten idén immáron 26. alkalommal rendeztek meg. A csángóság fennmaradása és a csángó kultúra érdekében végzett több évtizedes tevékenysége elismeréseként Magyarország köztársasági elnöke, Áder János a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta neki.

Isten elfogadott ajánlata

Az Édesanyám rózsafája révén nemcsak Pusztina mindennapjaiba, a kisebbségi lét küzdelmeibe nyerhetünk betekintést, hanem egyszersmind a csángómagyar kultúra hihetetlen gazdag és archaikus hiedelemvilágába is elkalauzol. Végigvezet minket a gyermekkorán, miközben bemutatja családját, a falusi közösség működését, és felidézi az élő hagyományokat és szokásokat, amelyeket személyes történetekkel gazdagít.

Szent István oltalmában

Érdemes egy pár szót szentelni magára a Nagy-Tázló folyó bal partján, a Magura nevű domb hajlatában, Bákótól 25, Onyesttől 40 km-re fekvő Pusztinára is, miután egyedülálló abban a tekintetben, hogy az egész Moldvában csak itt sikerült megtartani a templom eredeti védőszentjét, ez esetben Szent Istvánt.

Ha interneten próbálunk rákeresni, a legtöbb helyen azt találjuk, hogy a falut a madéfalvi veszedelem idején, tehát 1764 után ide menekült csíki székelyek alapították, aminek azonban ellentmond Bernardino Silvestri térítő 1697-es, a szent kongregáció titkárának, Carlo Agustino Fabroninak küldött jelentése. Ebben ugyanis Pusztina neve már szerepel mint katolikusok lakta falué. Így nem zárható ki, hogy Románia nagy földrajzi lexikona (Bukarest, 1898-1902) szócikkének van igaza, miszerint „ezt a települést a Stefan cel Mare uralkodónak Corvin Mátyással vívott egyik csatája után behozott magyar foglyok alapították” – ezek szerint valamikor a 15. század második felében.

Ez persze nem zárja ki azt, hogy 1764 után, a 18. század végén székelyek telepedtek itt meg, sőt a helyiek emlékezete szerint 1816-ban, a nagy éhínség idején is érkeztek Erdélyből bevándorlók. Szent István magyar király oltalmába ajánlott első fatemplomát 1780-ban húzták fel, majd 1830 körül újjáépítették, ugyancsak fából. Miután 1848-ban tűzvész áldozata lett, a következő évben már kőből építették újjá, hogy aztán 1958-ban lerombolják. Ekkor vették használatba a ma is álló, 1937 és 1957 között épült istenházát, amelyben ma már ritkán hangzik el magyar szó.

1844-ben mintegy 500 lakosa volt, a 19. század végén 762 főt vettek számba, többségében magyarokat. Az 1930-as népszámlás egyetlen magyar nemzetiségű lakost sem mutatott ki, de az 1153 katolikusból 1146 magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár még a 21. század elején is elégtétellel nyugtázta, hogy a faluban mindenki érti és beszéli a magyar nyelvet. Ma mintegy másfél ezren lakják, az ortodox vallásúak száma elenyésző.

Visszatérve az Édesanyám rózsafájához, a kötetet gazdag képanyag teszi még értékesebbé, mely a szerző magánarchívumából, valamint a Kisebbségekért – Pro Minoritate archívumából származik. A bemutatót október 19-én 17 órától tartják a Bod Péter Megyei Könyvtár dísztermében, ahol a kiadványt annak szerkesztője, Oláh-Gál Elvira ismerteti. A beszélgetés moderátora Erőss Bulcsú tanár, tanácsadó, az érdeklődőket a szervezők részéről Szebeni Zsuzsanna intézetvezető köszönti.

Az első moldvai magyarok