Vetró-plakettet avattak Mezősámsondon
Bethlen István gróf, egykori magyar miniszterelnök bronz emlékplakettjét leplezték l...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A csoda Bocsárdi László harmadik Tamási-rendezése volt az 1997-ben, illetve 1998-ban színre vitt Vitéz lélek és Ősvigasztalás után. Az előadás elkészítése és műsorra tűzése része volt annak a rendezői programnak, mely a Tamási-darabok érvényes színpadi megfogalmazását kereste egy erősen szó-színházi, realista és hagyománytisztelő színházi közegben, amilyennek a sepsiszentgyörgyi is számított a kilencvenes években.
Az előadásban Tamási Áron elhagyja „mindenható” szerzői pozícióját, és belép a játékba az Ismeretlen nő mellett, akiknek replikái más szereplőktől átvett, valamint vendégszövegekből állnak össze. „Azért vagyok a világon, hogy valahol, bárhol, mindenhol otthon legyek benne” – parafrazálja az előadásban az idegen akcentussal beszélő Ismeretlen nő Ábel szlogenné koptatott mondatát, mely több nyelven is elhangzik. Bíró Béla színházkritikus szerint az intertextualitásnak köszönhető a többszörös fénytörés, mely az előadást úgy emeli egyetemessé, hogy a székely népmese egyedisége is a maga tisztaságában ragyoghat fel benne.
A 2002-ben készült produkció rendkívül nagy kritikai visszhangot kapott, mely minden bizonnyal a rendezői koncepciónak, a rendkívül erős színpadi látványnak (Bartha József munkája) és a szereposztás telitalálatának is köszönhető. Az előadás Budapesten, a Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XIV. Fesztiválján (2003) elnyerte a fesztivál nagydíját, és ugyancsak a nagydíjat nyerte el Gyergyószentmiklóson, a Nemzetiségi Színházak II. Kolokviumán (2003). A Határon Túli Magyar Színházak XV. Fesztiválján Pálffy Tibort és Váta Lorándot díjazta a zsűri, s a 2008-as felújított előadásban játszott szerepeikért ismét díjat nyertek mindketten a 2009-es kisvárdai fesztiválon. Mi több, ezúttal Nemes Levente és Nagy Alfréd is alakításdíjat kapott, az előadás pedig elnyerte a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Fődíját.