A hazaszeretet irányította őket

Nemrég két helyszínen, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban és a kézdivásárhelyi Vigadóban tartott eddig elhallgatott tényekre is rámutató előadást dr. Cey-Bert Róbert Gyula szabadságharcos, író, gasztronómus, őstörténet kutató az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról, valamint a trianoni békediktátumhoz vezető önfeladásról. Mindkét rendezvényre az elmúlt illetve idei évben nyomdafestéket látott, A szabadságharcos, valamint A székely hadosztály című regénye bemutatása kapcsán került sor.

A könyveket megjelentető Püski Kiadó jelen lévő tulajdonosától, Püski Istvántól megtudhattuk, azt 1939-ben alapította Magyar Élet néven az édesapja, Püski Sándor (1911–2009) családi vállalkozásként, azonban az 1950-ben történt államosítása után tovább nem működhetett. Tevékenységét kivándorlásuk után indították újra a szülei az Amerikai Egyesült Államokban (1971), a rendszerváltást követően (1990) pedig visszaköltöztették Magyarországra. Püski István az édesapja földi létből való távozása óta irányítja az immár 80 esztendős kiadót, jelenleg két fiával együtt, Püski Sándor szellemiségét követve, aki „a magyar lelket akarta emelni abba a magasságba, amelyet megérdemel.”

A Szabadságharcos című könyv tulajdonképpen önéletrajzának egy fejezete regényes formában megírva – árulta el a szerző. Szavai nyomán, akárcsak a műben, megelevenedett a múlt, és kirajzolódott annak a 18 éves somogyi fiúnak az alakja, aki a forradalom kirobbanásának hallatán, az országos méreteket öltött felfordulás ellenére is felvergődött a fővárosba.

A számára ismeretlen Budapesten a II. világháború befejezését követő újabb román megszállás elől Magyarországra menekült székelyek akkorra már egyetemistává cseperedett gyerekei közé cseppent. Velük vállvetve szegült szembe az idegen zsoldban álló kommunista karhatalommal, majd a megszálló szovjet csapatokkal. Legyűrvén ugyanis az őket szinte megbénító félelmet, és átesvén a közülük is halálos áldozatokat követelő tűzkeresztségen, elszánt szabadságharcosokká értek. És nem utasításra, hanem a bennük munkáló hazaszeretet, valamint az évszázadok folyamán Magyarországért vérüket ontó hősök példájának hatására cselekedtek, amint a többi felkelő is.

Az előadó szerint Magyarország legnagyobb veresége nem Muhinál következett be 1241-ben, vagy Mohácsnál 1526-ban, hanem Budapesten 1918. október 31-én, amikor Károlyi Mihály, Jászi Oszkár és Linder Béla egy alattomos puccsal megkaparintotta a hatalmat. Ez teremtette meg ugyanis a harcedzett, több mint félmilliós állományú magyar hadsereg lefegyverzésének a lehetőségét, és ezáltal az ország felkínálását a koncra áhítozó szomszédoknak. A világtörténelem példátlanul szégyenletes gaztette ez, amely ráadásul megvetette az ágyát az 1919. március 21-én bevezetett kommunista rémuralomnak, amely többek között Budapest román megszállásához vezetett. Hiszen a Kohn-ról Kún Bélára átkeresztelkedett népbiztos és bűnbandája által irányított vörös hadsereg hátba támadta a román megszállók ellen Kratochvil Károly parancsnoksága alatt önerőből harcoló Székely Hadosztályt. Ennek a hiteles történetét dolgozta fel az író azonos című könyvében.