A kisember kisemmizése

Nem túl vidám hangulatú filmpremierre kaptunk meghívást múlt héten, az is igaz, a dokumentumfilmek esetében ez semmiképpen sem mércéje az értéknek. A Vargyasi Levente által filmezett-rendezett, T. Bányai Péter által vágott Keserédes a botfalusi cukorgyár halódását és a környékbeli cukorrépa-termesztő gazdák ezzel kapcsolatos gondjait mutatja be.

A Művész mozibeli vetítésen a film több szereplője is jelen volt, akik a rendező és vágó mellett szintén megszólaltak a közönségtalálkozón.

„Most van az ideje annak, hogy filmet készíts a botfalusi cukorgyárról és a cukorrépa-termesztőkről, később már nem lesz lehetőséged” – mondta egy korábbi, 2017-es filmbemutatón (a Tehenesek vetítésén) Könczei Csaba, a megyei mezőgazdasági hivatal akkori igazgatója Vargyasi Leventének. Ő tehát az ötletgazdája a filmnek, amely végül is megvalósult, és valóban az utolsó pillanatban, hiszen a gyár 2020-ban bezárt – derült ki a Lázár Prezsmer Endre által vezetett beszélgetés elején.

A főszereplő gazdákat, a kézdiszentléleki Ráduly Csabát és a fotosi Porzsolt Sándort Szigeti Kálmán, a cukorgyár kézdivásárhelyi ügynöke és Könczei Csaba ajánlották a filmes figyelmébe. Az alkotást megelőzően hosszas dokumentálódásra volt szükség, de a film forgatókönyvét az élet írta – mondta T. Bányai Péter. Adott ponton még az is felmerült, hogy kialakul-e egy történeti szál az epizódokból. Végül is tanúi lehetünk annak, ahogyan a gyár az utolsó években működött, majd az agóniának, melynek a termelő gazdáknak esedékes kifizetések folyamatos halogatása volt az egyik legmarkánsabb jele, azután pedig a gyár csődöt mondott és bezárt.

Harminc év alatt 33 hazai cukorgyár ment csődbe, aminek valami mélyebb oka van, mondta Vargyasi Levente. Bevallása szerint nem akartak oknyomozók lenni, vétkeseket falnak állítani, a film inkább a kisgazdák helyzetére fókuszál. A gyárat bemutató, láttató főmérnök, a vezetőség és a gazdák között közvetítő Sergiu Marinescu a cukorgyártásnak elkötelezett szakember, pozitív szereplője a filmnek azzal a gyárvezetéssel ellentétben, amely kevésbé szívélyes és kommunikatív.

– Közel húsz évet kísértem ezt a folyamatot, mégis mellbevágó volt látni a filmen – mondta Könczei Csaba. – Mindig pislákolt bennem a remény, hogy nem tűnik el a cukorrépa, mert a vetésforgóból való kiesése is gond, és ezt a klímát nem kihasználni is vétek.

Ráduly Csaba mérnök elmondta, az értékesítés biztonsága miatt kezdte a cukorrépát termelni – más takarmányokkal váltva, vetésforgóban. Most ő is egyike azoknak, akiknek a gyár adósa maradt, nem kis tétellel, ezért felrója a gyárvezetésnek, hogy nem látta előre a bekövetkező válságot. Porzsolt Sándor jelenleg is termeszt cukorrépát, bár csak kisebb mennyiséget tud értékesíteni a juhos gazdáknak. A 2010-ben épített háza költségének harmadát még a cukorrépáért kapott jövedelemből fedezte, aztán odajutott, hogy bár a gyár tízszer annyival tartozott neki, mint a működésének utolsó évében előre biztosított vetőmag értéke, mégis perrel fenyegették, ha annak árát nem téríti meg. Ezért is helytálló, amit a közönség soraiban ülő volt tévés újságíró, Galbács Pál így fogalmazott meg: „ez a film inkább a kisember átveréséről szól.”