Kedves Attila!
Amit ön sérelmez, azt szerintem egymás közt kell megoldják, mert ezzel a bejegyzés úgy sem ér el célt senki. Viszont árt derék székely őseik emlékének. A példaképek a fontosak nem a perpatvarok!
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kolcza Sándor, aki A gidófalvi Kolcza-tanya című könyv középpontjában áll, 1868-ban született Gidófalván, nemesi leszármazottként. Képzett ember volt, aki mezőgazdasági témájú előadásokat tartott, de közben a családi vagyont is gyarapította, mintagazdaságot teremtett díjnyertes állatokkal. A termékeny szépmezői földeken több mint hatvan holddal bírt, ott állt tanyája is, ám jelentős vagyonából a kommunizmus kiforgatta. Még ez sem volt elég, leszármazottait kuláknak, osztályellenségnek nyilvánították, életük végéig üldözték.
A könyv megírására az adott alapot, hogy Kolcza István a rendszerváltás után megpróbálta visszaigényelni ősei vagyonát (mérsékelt sikerrel). Ehhez először Kocs János családfakutató segítségével elkészíttette a családfáját, majd minden elérhető birtoklevelet, dokumentumot felkutatott, bár ezt többek között éppen Gidófalván évekig akadályozni próbálták. Végül összegyűlt egy olyan dokumentumtár, amely már egy családtörténetre, de korrajzra is elég volt, ezt szerkesztette egy kötetbe és egészítette ki kortársak visszaemlékezéseivel. G. Szabó Ferenc, aki elkötelezett gidófalvi (innen nevében a G.) lokálpatriótaként úgy vállalta el e feladatot, hogy eddig „csak” négy szépirodalmi kötetet jelentetett meg. A feladat izgalmasnak bizonyult, és annyira megragadta, hogy elhatározta, a többi tanya történetét is kutatni fogja, majd meg is írja.
Kedves Attila!
Amit ön sérelmez, azt szerintem egymás közt kell megoldják, mert ezzel a bejegyzés úgy sem ér el célt senki. Viszont árt derék székely őseik emlékének. A példaképek a fontosak nem a perpatvarok!
Az ősök teremtettek, megőriztek! Az utódok kisajátították, eltulajdonították az örökölt erdőket, kisemmizve az egyetlen rokont! Erről, gondolom nem nyilatkoztak az emléket állítók…
Ifj. Kolcza Károly-Attila.