A köz szolgálatában

A Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókjának vezetője, Szebeni Zsuzsa jóvoltából szerda délután újabb rendhagyó, két helyszínen játszódó kulturális eseményre került sor a megyeszékhelyen. Ennek során a nagyérdemű betekintést nyert a holland tengerparti fürdőzés hagyományaiba, majd megismerkedhetett a Hágai Városi Könyvtár működésével, ennek egyik munkatársa, Deuten-Makkai Réka jóvoltából.

Az Erzsébet park zenepavilonjában berendezett kiállítást Sztakics Éva Judit alpolgármester nyitotta meg, beszédéből kiderült, hogy a tengeri nagyhatalom Hollandiában egykor még a matrózok sem tudtak úszni, ezért a tengerben való lubickolásnak nem voltak hagyományai. Első tengerparti gyógyfürdőjét 1818-ban alapították meg a Hága melletti Scheveningenben, ahol négy helyiségben lehetett hideg és meleg tengervízzel töltött kádakban fürödni. Ha valaki mégis a nyílt tengerben szeretett volna megmártózni, akkor fürdőkocsival bevitték a sekély vízbe, ahol ennek takarásában meztelenül vagy hosszú ingben ezt megtehette.

A nyíltvízi fürdés csak a 19. század hatvanas éveiben kezdett divattá válni, ami maga után vonta a fürdőruhák kialakulását is. A nőknél ez hosszú nadrágból és térdig vagy csípőig érő tunikából, a férfiaknál a francia halászruhák mintájára készült csíkos úszónadrágból állt. A nők naponta többször váltottak ruhát, és a főfedő, valamint napernyő az öltözetük nélkülözhetetlen kellékének számított. A férfiak háromrészes öltönyben és kalappal jelentek meg. Az idő múlásával a divat és öltözet igazodott a környezethez és a kor szelleméhez. Változása a pavilonban kifüggesztett, magyarázó szöveggel ellátott pannókon követhető nyomon.

A jelenlévők innen a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termébe vonultak, ahol Deuten-Makkai Réka vetített képes előadáson mutatta be a Hágai Városi Könyvtárat, amelyben a felnőttoktatás és alapismeretek elsajátítása érdekében létrehozott program felelőseként dolgozik. Az első közkönyvtárak 1892 és 1906 között olvasótermekként jöttek létre Hollandiában, és fő feladatuknak a népművelést szánták. 1960-ban a könyvtárak számára Montrealban rendezett kongresszuson meg is fogalmazták tételesen, hogy a közkönyvtár az állandó képzés helye kell legyen, mindenki számára elérhető módon. Egy 1994-ben közreadott UNESCO-kiáltványban pedig már az életen át tartó tanulás helyeként jelölik meg. Ettől fogva az iskolai olvasási nevelés, fogyatékkal élők olvasási igényeinek a kielégítése, távtanulás, illetve – a nagyszámú és különböző származású bevándorlókra való tekintettel – a városnegyedi közösségépítésben is szerepet kell játszanak. Hollandiában a közkönyvtárak ebben a szellemben működnek tehát, ezért az alkotmány alapjogként írja elő, hogy minden 2 km-es körzetben kell egynek lennie.

A Hágai Városi Könyvtár ismereteket és tájékoztatást nyújt a falai között naponta megforduló mintegy 5000 személynek, népszerűsíti az olvasást, a művészeteket és a kultúrát, nevelési feladatokat lát el, elősegíti a személyes fejlődést, ugyanakkor a találkozóknak és vi­ták­nak is helyet biztosít. A könyvállománya állandóan változik minden tekintetben, mert folyamatosan új könyveket vásárolnak, és számunkra furcsa módon a kevésbé vagy egyáltalán nem olvasottakat szemétbe dobják.