A legismertebb költőnk

Petőfi Sándor életének huszonhat és fél évéből alig 7 esztendőt fordíthatott alkotásra, mégis 856 verset hagyott maga után, amelyek a világ legnagyobb költőjévé tették. Ennek ellenére azonban a magyar nyelvterületen alig ismernek néhányat a műveiből. Mindezt Reisinger János irodalomtörténész jegyezte meg kesernyésen a forradalmár költő életútját felvillantó előadásában, amelyre a múlt héten került sor a Bod Péter Megyei Könyvtárban.

Állítása alátámasztásaként Reisinger elmondta, Milánóban például az Ambrosiana könyv- és képtár belső udvarán öt költőóriásnak emeltek szobrot, Homérosz, Dante, Goethe és Puskin mellett Petőfi is helyet kapott. Hozzáértők véleménye szerint viszont lírai tehetség terén, vagyis dalszerzőként a magyar poéta közülük is kiemelkedik, hiszen a világirodalomban eddig példátlan módon több mint 400 költeménye tekinthető a műfaj gyöngyszemének. Nem véletlen tehát, hogy a Föld legnépesebb országában, Kínában Petőfi összes versét lefordították, és az iránta való tiszteletük jeléül Pekingben és Sanghajban szobrot emeltek neki. Költészete a kötelező tananyag része, és egy ottani diáknak 17 versét kell kívülről tudnia. Így kijelenthető, hogy Petőfi a világ legismertebb költője, hiszen Kína lakosságának létszáma meghaladja az 1,4 milliárdot.

De valóban Petőfi Sándor a világ legnagyobb költője? Egyáltalán lehet valakinek egy ilyen címet adományozni? Mi alapján jelenthetjük ezt ki? – tette fel jogos kérdéseit az előadó, amelyeket igyekezett meg is válaszolni.

Nagyságának egyik fokmérője egyszerű, keresetlen és őszinte hangja, mellyel bárki azonosulni tud. Annak ellenére is, hogy mélyen szántó gondolatokat fogalmazott meg. Például ilyeneket írt: „én magammal akarok békében élni, nem a világgal”, vagyis a lelkiismeretét nem hajlandó áruba bocsájtani, és alku tárgyává tenni, bárkivel szemben fenntartja magának a kritizálás jogát. És ezt meg is tette, hiszen nem a dogmákon, hanem a mindenkiben jelen lévő lelkiismereten alapuló erkölcsi értékrendet képviselte. Éppen ezért a hatalmasok nem szerették, nem szeretik, és bár a nevét kénytelenek megemlíteni, versei túlnyomó részét a mai napig elhallgatják.

A költészethez szent dologként viszonyult, és az Arisztotelész által megfogalmazott igazság, jóság és szépség hármas elvét érvényesítette. Az év vége közeledtével költeménybe öntött számvetést tartott, és az új esztendőt az elvárásai rímbe szedett megfogalmazásával köszöntötte. Sajátosságai közé tartozik továbbá, hogy minden verssorát nagybetűvel kezdte, és a költeményei túlnyomó részét datálta, így megszületésük időpontja napra pontosan behatárolható.

Petőfi gondolkodói, mondhatni filozófiai mélységekbe ásó és onnan merítő költői mivoltát a Világosságot című verse felolvasásával, valamint annak részletes elemzésével érzékeltette a szakember. Ez ugyanis szerinte egyszerű, de ugyanakkor sejtető és megdöbbentő alkotás, amely egy remekmű összes követelményének messzemenően megfelel.