A lélek mélyéről

Születésének 108. (Magyarlóna, 1911. március 12.) és halálának 48. (Budapest, 1971. március 29.) évfordulója alkalmából Kiss Manyi Háromszék szülötte címmel a Jászai Mari-díjas színésznő életpályáját felelevenítő és bemutató kiállítás nyílt csütörtök este a sepsiszentgyörgyi Lábas Ház alagsorában.

Amint azt a Balassi Intézet Magyarország Kulturális Központjának sepsiszentgyörgyi kurátorától megtudhattuk, a cím kiválasztása tudatos volt. Kiss Manyi ugyanis néhány hónapos csecsemőként kántortanító apja áthelyezése okán Zágonba került, és ott nevelkedett, ezért magát a falu szülöttének tekintette. Így az sem véletlen, hogy pihenni és erőt gyűjteni is ide járt vissza.

Alig 4 éves korában a szülei elváltak, azonban az őt nevelő anyai nagynénjénél továbbra is boldog gyermekkora volt, amire mindig szeretettel emlékezett vissza. Zsenge korában zongoraművésznőnek készült, de a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium gimnáziumi osztályainak elvégzése után a kolozsvári Izsó Miklós-féle színi tanodába járt, ahol első szerepeit is kapta. 1928-tól Szegeden szubrett, naiva, komika, statiszta és táncosnő. A harmincas években a Fővárosi Operettszínház szerződtette, majd a Vígszínházhoz került. 1954-től egészen 1971-ben bekövetkezett haláláig a Madách Színház társulatának volt a tagja. Színpadi alkotóerejének köszönhetően komikai és drámai szerepekben egyaránt a közönség kedvencévé vált, de filmszínészként is kimagasló teljesítményt nyújtott. Huszti Péter szerint „szerepeit, minden érzést, indulatot, fájdalmat, örömet csatasorba állítva, a lélek mélyéről hozta fel.”