A mi Erdélyünk

Aki nem megy el, és nem nézi meg a Mini Erdély elnevezésű csodát, az el sem tudja képzelni, miért is Tündérkert még ma is az a táj, amelyet lakunk, s amelyet elődeink, bizonyára ránk gondolva, felépítettek.

Ott jártunkkor, a tüzelő Nap dacára sok helyről érkezett felnőttek és főleg gyerekek léptek egymás sarkára, voltak, akik leragadtak egy-egy alkotás előtt, közben a kisvasút mindegyre fordult egyet tele utasokkal, akik olvasni tudnak, akár magyarul, akár románul vagy angolul kerek, tömör, de a lényeget magában foglaló, érdekesen megszerkesztett táblácskákról szerezhetnek ismereteket a nagy Erdély legjellegzetesebb építményeiről, azok építtetőiről és építőiről.

Az Udvarhely melletti Szejkefürdő nem most vált ismertté, de mostanság már pillanatok alatt vált keresetté, no, nem a nem működő hideg vizes medencéjének köszönhetően, hanem a történelmi Erdőelve, a Bánság és a Partium, azaz a Részek évszázadok során felhalmozódott ragyogó építményei révén, amelyek közül néhány újra visszakerült a közös kincstárba, ám még több van olyan, amely miniben megjelenítve is mutatja, milyen lehetett hajdanán.

Nem számoltam meg, ilyen utalást én észre nem vettem, de száznál jóval többre teszem azoknak a házaknak a számát, amelyeket a tervezők, kivitelezők, a Legendárium gazdái érdemesnek tartottak imígyen közszemlére tenni. Modellméreteik is sugallják a hajdani fényt, talán a magyar nyelv részévé vált grandiózus jelző jelzi igazán az egész helyszín, a domboldal beépített részének emberi léptékhez igazított, főleg magyar szívekhez szóló betelepítését.

A jászvárosi(iasi-i) csoporttal többször is szembemegyünk, mindannyiszor köszöntjük egymást, ők egyenesbe vették az utat az Orbán Balázs síremlékétől, mi görbén értünk ugyanoda, de a mosollyal tele újbóli köszöntés őszintének látszott. Mi felfedezzük a háromszéki építmények modelljeit is, lehet, nem teljes a leltárunk, de ott büszkélkedik a legnagyobbak szomszédságában a miklósvári, a zabolai, az árkosi, a zágoni kastély, de helyt kapott Bálványosvár is. Mi még odaképzelnénk másokat is e vidékről, de hát bizonyára azoknak is eljön az ideje. És persze, időt szakítunk arra is, hogy benyissunk a székelyföldi borvízkultúra múzeumába, felgyalogoljunk a legnagyobb székely sírjához, s időt szenteljünk az Orbán Balázs-múzeumra is.