A nemzet jövője rajtunk múlik

A kerek évfordulóhoz méltón számos (43) részvevő és színvonalas, a magyarságkutatás terén új ismeretet hordozó előadások (45) voltak a fő jellemzői a Gazda József által egykor megálmodott és megvalósított Kőrösi Csoma Sándor Napok keretében belül 30. alkalommal megszervezett tudományos értekezletnek.

Büszkék vagyunk arra, hogy városunk lehet a gazdája a nagy tudósunk emlékére és tiszteletére szervezett rendezvénynek. Annál is inkább, hogy ez utóbbin olyan neves és elkötelezett tudósok fordulnak meg, akik Csoma Sándor hivatástudatával és szellemiségében végzik áldozatos tevékenységüket a magyarságkutatás különböző területein. Akik jóvoltából a múltunkból fakadó bizonyosság megalapozhatja a jövőnket is – fogalmazott a fürdőváros polgármestere, dr. Gyerő József a résztvevőket csütörtök reggel köszöntő beszédében.

A két napon át, reggeltől estig ülésező kongresszuson nyelvészek, jog- és irodalomtudósok, régészek, történészek, néprajzkutatók, filozófusok, matematikusok, fizikusok, hagyományápolók és utazók osztották meg munkájuk eredményét és tapasztalataikat egymással és az érdeklődőkkel. Az ülésszakot az Orosz Tudományos Akadémia régésze, Szergej Botalov és a Dél-Szibériai Tuva köztársaságból érkező Adigzsi sámán jelenléte tette színesebbé. Az elhangzott előadások ismertetésére következő lapszámainkban visszatérünk.

Az évtizedek óta összeülő értekezlet lehetséges hozadékát a résztvevők a szombati, vitáktól sem mentes kerekasztal-beszélgetésen próbálták meghatározni. Minden feltárt és itt közzé tett ismeret, valamint a kutatók között kialakuló kapcsolat a fejlődésünket és a jövőnk jó irányba történő alakítását segíti, hiszen rajtunk áll, hogy mi fog történni. És azon, hogy mit hagyunk magunk után – jelentette ki a moderátor szerepét betöltő Ferenczné Szőcs Éva. Dr. Csáji László Koppány ehhez hozzáfűzte, nem csak a régészek által majdan feltárható anyagi örökség a fontos, hanem az is, ami a föld alól nem bányászható ki. A szellemi és erkölcsi örökség, nemzetünk iránti elkötelezettség, amit mi is az őseinktől kaptunk, és a gyerekeinken, barátainkon, szeretteinken keresztül sugárzunk magunkból az utókor felé. Ennek átadása pedig elődeink által ránk rótt kötelesség, ők ugyanis áldozatokat hoztak azért, hogy mi magyarként itt lehessünk. És egyúttal feladat is, hiszen már a Bibliában megfogalmazódott a bennünk rejlő talentumok kibontakoztatásának kötelezettsége.

Így nemzeti örökségünk továbbéltetését mindenkinek a saját életében és környezetében kell elkezdeni, mert a nemzet jövője nem csak azon múlik, hogy te milyen vagy, hanem azon is, hogy miként tudtad átadni a benned lévő értékeket – folytatta Dr. Csáji László. Az a jó magyar tehát, akinek a gyereke, unokája és ükunokája is az tud maradni. Ez viszont csak akkor sikerülhet, ha az utódainak mindenki átadja a népi hagyományok, tudás, gondolkodásmód és szokásrend értékeit. Az eredetünk és létünk nagy kérdései kutatásának éhségét. Ekkor ugyanis megőrizzük az erőt, ami a sorcsapások ellenére is megtartott minket magyarnak. A történelem folyamán sokszor voltunk olyan válsághelyzetben, amit ma még elképzelni sem tudunk. Például a tatárjárás után, amikor a népesség fele kiirtódott, vagy háborúkba sodorták, letiporták, szétszaggatták az országot. Mégis megmaradtunk, mert felmenőink az ősi magyar akarat és tartás birtokában voltak. Ehhez képest ma veszélybe tulajdonképpen csak a saját fizikai és szellemi elkényelmesedésünk, valamint tespedésünk sodor.

Ferenczné Szőcs Éva az elhangzottakkal kapcsolatosan megjegyezte, nemzeti értékeink átadásában az iskola is nélkülözhetetlen szerepet játszik. Éppen ezért örvendetes, hogy Szabó Levente kovásznai tanár jóvoltából az előadók némelyike immár a helyi tanintézményben rendhagyó órát tarthat a diákoknak. Ezt Gazda József tanár úr is üdvözölte, mert így a tanulók megfelelő időben és első kézből értesülhetnek a múltunkat, kilétünket kutatók munkájának eredményeiről. Szerinte ugyanis a túlhaladott, de bekövesedett szemléletek hívei és hordozói még mindig megakadályozzák, hogy az ismeretek hagyományos módon eljussanak hozzájuk. Ebben a mindenkori tantestületnek is megvan a maga bűnös mulasztása, mert elzárkózik a friss eredmények átvételétől és továbbadásától – fűzte hozzá a hivatását 1986 óta gyakorló Szathmári Botond magyarországi pedagógus, aki véleményét példákkal támasztotta alá.