Vetró-plakettet avattak Mezősámsondon
Bethlen István gróf, egykori magyar miniszterelnök bronz emlékplakettjét leplezték l...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A találkozón elhangzott, hogy a Csog Lehel és Csog Csenge vezette néptáncegyüttes az elmúlt tíz évben mintegy százhúsz alkalommal lépett színpadra falunapokon, városnapokon, otthon és a nagyvilágban egyaránt, öregbítve nemcsak a magyar néptánc, de Erdőfüle hírnevét is.
A helyiek köszönetüket fejezték ki a fiatal táncosoknak, a táncoktatóknak, hogy munkájukkal összetartják a közösséget, és a néptánc révén továbbviszik az elődeiktől kapott örökséget.
– Jó a Dobó néptánccsoport tagjának lenni Erdőfülében! – hangzott el az egyértelmű megállapítás az erdőfülei kultúrotthonban.
Ezt sugallta a fiatal táncosok arcáról sugárzó öröm, jókedv és büszkeség is: hogy jó tagja lenni a néptánccsoportnak, felvenni a szép székelyruhát, örvendeni a közösségnek és a tánc révén ugyanakkor megörvendeztetni azt a közösséget, melynek soraiban ott vannak szüleik, nagyszüleik is: nem utolsósorban ők is jelentős áldozatot vállalnak azért, hogy gyermekeik táncolhassanak, továbbéltetve ezáltal a viseleteket, a régi néphagyományt.