A régi Uzonkafürdő képekben

Uzonkafürdő a Baróti-hegység Nagy-Murgó nevű tömbjének északi lábánál, a Pisztrángos- és Uzonka-patakok völgyében fekszik. A két patak nevét viselő ásványvíz-forrás mellett hajdan két fürdő létesült, de ma csak az uzonkai források melletti létezik, a pisztrángosi fürdő több mint száz éve megsemmisült.

A település általunk ismert első írásos említését Benkő József 1770-ben megjelent Filius Postumusában találjuk, ahol azt olvashatjuk, hogy a helység „… az Uzonkának nevezett ma is meglevő savanyúvízforrás körül alakult ki.” Halmágyi István naplójába feljegyzi, hogy 1769-ben „… a Pisztrángosi fürdőn kuráltatta hűléses lábait…”. A 19.század közepén látogatottsága csökken az akkor kialakulóban levő Tusnád és Málnás jobb megközelíthetősége következtében.

Orbán Balázs 1860 körül tesz látogatást a környéken. A Székelyföld leírásában az alábbiakat írja: „… ott van a jobb partilag beleömlő (Uzonka patakába – J. Á.) Pisztrángos patak völgyében a hajdan nagy hírnévvel bírt Pisztrángos borvíz, melyet ezelőtt sok fürdővendég látogatott meg, kiknek fogadására házak is épültek, de a rossz utak miatt fel van most hagyva azon gyógyforrás, melynek jótékony hatásáról csudás dolgokat beszélnek. Ott buzog felhasználatlanul azon ásványos víz, mely kellemes íze mellett a bort is főzi…”

A fent említett hanyatlás ellenére sem tűnt el véglegesen Pisztrángosfürdő jó hírneve. Adat van arra, hogy 1896 táján az itt elterülő kaszálókon fakeretbe foglalt borvizes nyitott fürdőmedencék létesültek. Az 1900-as évek elején Gyerkes Mihály és Bach Ede vállalkozók vették bérbe mindkét forrást Nagybacon községtől, és a Pisztrángos borvizének jobb minősége okán itt kezdték a fejlesztést: fürdőkádakat állítottak be, lakást építettek vendégfogadás céljából. A borvízkutat is bővíteni szándékoztak a kitermelés érdekében, azonban a forrás természetes környezetéből való eltérítése folytán elapadt, a beruházás dugába dőlt, Bach Endre öngyilkos lett.

A pisztrángosi balsiker után az érdeklődés az Uzonka forrásai felé terelődtek. A tulajdonos hat község közbirtokosságát melegfürdő építésének gondolata kezdte foglalkoztatni. 1927 elején elfogadták a fürdő építésének konkrét tervét, öt érckádas kabinra méretezve azt, mely még az év májusára elkészült. Ily módon egy korszerűbb fürdőélet kezdődött Uzonkán, az 1945-ig tartó időszakot tartják a fürdőhely fénykorának.

Ebben az időben szép és rendezett volt Uzonka, sétányokat alakítottak ki, a mai Főkút környéki nyaralóházak száma meghaladta a harmincat, köztük a legnagyobb a református egyház kétszintes, 11 szobás nyaralója, a Kálvin Otthon, mely ma is régi szerepkörét tölti be. Szórakozási feltételeket nem tudott biztosítani Uzonka, csupán egyetlen tekepályát. Az ismerős nyaraló családok egymás között szerveztek teadélutánokat, kártya- és römipartikat, gyalogtúrákat.

A Főkút savanyú vize bikarbonátos és vasban igen gazdag. Ivókúrában főleg a savhiányos gyomor- és bélbántalmakban ajánlott. A melegfürdőt érbetegségek tüneti kezelésére javasolják.

1936-tól kezdődően a Gyimes-völgyéből több család költözött ide, és létesített külön lakótelepet az Uzonka-patak völgyében, a fürdőtől mintegy másfél kilométer távolságban. Gazdálkodással foglalkoztak, és a közeli kőbányákban vállaltak munkát. 1943-ban iskola létesült.

A mintegy harminc évi élénk fürdőéletnek az 1950 után következő évek vetettek véget. A közbirtokosságot megszüntették, Nagybacon vette át az elöregedett melegfürdőt, a villatulajdonosok első generációja kiöregedett,az utódok közül sokan túladtak az örökségen, hiszen abban az időben fényűzésnek számított egy nyaralóház fenntartása. Az 1989-es év hozta el az újabb felemelkedés lehetőségét. Az ezt követő években újabb villák, lakások épültek, számuk mára megközelíti a kétszázat.

Fentebbi írásom forrásanyagát a nagybaconi születésű és Győrben élő Bardocz Barna képzőművész anyagi támogatásával 2000-ben kiadott Uzonkafürdő (monografikus emlék) című kiadványban megjelent, Veres Ferenc nyugalmazott tanár által írt helységmonográfiából merítettem.

József Álmos

Uzonka esetében azt is felderítette a névtudomány, hogy ez a földrajzi név hogyan vált női névvé. A névadás alapja Szotyori Lajosnak 1935-ben megjelent Uzonka legendája című romantikus regéje. Benne voltaképpen a székelyföldi Uzonka-patak nevét személyesíti meg a szerző. A regényben Uzonka egy kényúr leánya. A leány szerelmesét az apa, hasztalan tiltás után, meg akarja ölni, a leány azonban kedvese elé veti magát, s így őt éri a gyilkos penge. A leánynak, Uzonkának kiömlő vére nyomán tört elő az Uzonka-patak forrása. Ez a rege volt az indítéka tehát az Uzonka leánynévnek, s mint ilyen, az Uzonka az ún. „irodalmi névadás” terméke. (Éppúgy, ahogyan Arany János Buda halála című eposzában az Ildikó nevet teszi népszerűvé.)

Murádin László