A Sugás Áruház környéke

Az alábbiakban fennmaradt fényképek részleteinek egymás mellé helyezésével néhány, negyven évvel ezelőtti városképet szeretnék feleleveníteni. Tudtommal ilyen felvételek akkor nem készülhettek: a panorámakép ritkaságnak számított, nem beszélve a ma egyre népszerűbbé váló, drónok által készített képekről. Igaz, Bortnyik György fotóművésznek annak idején, hatalmi engedéllyel sikerült néhány légi felvételt készítenie, de ezek nagy része már az épületrombolások pillanatait örökítették meg. Negyven év nagy idő: gondoljunk csak arra, hogy a mai ötvenesek számára is már csak kora ifjúságuk emlékeként élnek a megsemmisített épületsorok, így tehát gondolom, olvasóink érdeklődéssel fogják tanulmányozni az elkészített kollázsokat.

A Ceaușescu-korszak épületrombolásokkal indított, minden helyi sajátosságot eltörölni szándékozó programja városunk központját is majdnem teljességében sújtotta volna. Hála az 1989 végén bekövetkezett politikai változásoknak, „csak” a Kossuth Lajos utca főtér felőli része (a Bodok szálló környékével együtt), a Gábor Áron tér és a Sugás Áruházat övező rész esett áldozatul. A mindent, ami régi, földig eltörölni szándékozó agyak a múlt század utolsó évtizedére tervezték a polgármesteri hivatallal szemben álló impozáns épületsor megsemmisítését, a Csíki és Olt utcák közötti rész teljes átalakítását. Ilyenformán csak a központi épülettömb maradt volna változatlanul.

A mai Gróf Mikó Imre (1989 előtt Iskola) és a mai Jozef Bem utca nyomvonala mentén akkor nagyjában ott haladó November 7. utcában a kisajátításokat és bontásokat 1977-ben kezdték meg. A családi házak tulajdonosait legtöbb 40 ezer lejjel kártalanították. Összehasonlításul: egy, csak ismeretség árán beszerezhető Trabant gépkocsi ára 38.500, egy Dacia –melyhez árának letétbe helyezése után öt évre lehetett hozzájutni – 70 ezer lejbe került.

A bontások és az építkezés annyira gyors ütemben haladt, hogy az Iskola utcai tömbházsor lakásaiba már 1978 végén beköltözhettek a lakók, a Sugás Áruházat pedig 1982. március 21-én adták át a vásárlóközönségnek. (Ismét egy, az akkori állapotokat jellemző tény: az elárusító részlegek ellátottsága annyira gyenge volt, hogy az áruházat többen Kongónak nevezték egymás között.)

A mellékelt összeállításon a megszámozott családi házak első és utolsó tulajdonosait próbáltam felsorolni. Könnyen előfordulhat, hogy adataim között téves is található, kérem tehát olvasóimat, helyesbítéseiket, kiegészítéseiket hozzák mielőbb tudomásomra. A tájékozódás megkönnyítése érdekében felhívom a figyelmet néhány támpontra, tehát olyan épületre, mely ma is létezik.

A Sugás Áruházzal szembeni bankok sorát megfelelő korabeli felvételek hiányában nem sikerült rekonstruálnom. Itt csak felsorolom az egykori tulajdonosok nevét kezdve a Fákó–Roth (ma vendéglő) ikerházzal, melynek keleti szárnya már a bontások áldozatául esett. Mellette Toók Ferenc családi háza állt, ezt két, Fandrich Miksa tulajdonában levő ház (a kelet felőli, a későbbi Szakács-tulajdonba került épületet ma a Szimpla vendéglő bérli) követett. Sorban az Ütő Ilona-, dr. Nagy Károly- (átalakítva a mai Fehér Cukrászda), Féder Zoltán-, dr. Nagy Dezső-házak és az 1970-es évek elején létesített szövetkezeti műhelyek épülete következett.

József Álmos