A szabadság reménye – megnyílt az ’56-os forradalomra emlékező fotókiállítás

A Magyar Távirati Iroda (MTI) képeinek tárlatmegnyitójára került sor vasárnap a sepsiszentgyörgyi evangélikus templomban. Tizenkét, képekkel gazdagon illusztrált tabló várja a látogatókat, hogy felidézze a szabadságharc mozzanatait.

A kiállítással a a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet és az Evangélikus-Lutheránus Egyházközség tiszteleg az 1956-os események előtt. Az anyag, amelyet mától bárki megtekinthet, a Külgazdasági és Külügyminisztérium megbízásából a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Távirati Iroda közreműködésével készült. A grafika Virágvölgyi András munkája. A megnyitón Virág Nimród szavalt és fellépett az evangélikus-lutheránus gyülekezet Kantate nevű gyermekkórusa is.

 „A tavalyi kiállításunk különlegességekről szólt, a legújabb kutatások a tavalyi évben kerültek bemutatásra, viszont van egy olyan alapkiállítás, amelyet minden erdélyi városban szeretnénk bemutatni”– nyitotta meg a tárlatot Szebeni Zsuzsanna, a Liszt Intézet vezetője. A második állomás Sepsiszentgyörgy evangélikus temploma, az első Kolozsvár volt.

A szervező szerint fontos, hogy minél több ember őrizze a törtnelmi emlékeket. „Azt is el tudnánk elképzelni, hogy akár szélesebb körben, kisebb falvakban, iskolákban is bemutatásra kerüljön, mert azt hiszem, hogyha valaki végignézi a tizenkét tablót, megismeri mindazokat a területeket, amelyek az 56-os forradalom fókuszai voltak” – részletezte.

Október 23-án a magyar nép kommunista diktatúra elnyomása elleni küzdelemre és szabadságharca emlékezünk. Elődeink bátran álltak ki a demokrácia és az igazsgág mellett még a szovjet beavatkozás ellenére is. Számos forradalmi vezetőt letartóztattak, kivégeztek vagy bebörtönöztek és az országot ismét kommunista uralom alá helyezték. A kivégzettek száma meghaladta a háromszázat. Kötél általi halálra ítélték és kivégezték Nagy Imrét és kormányának több tagját is. Az utolsó halálos ítéletet 1961 augusztusában hajtották végre. Az események jelentős hatással voltak a nemzetközi közösségre is, amely nagy lelkesedéssel fogadta a magyar forradalom eszméit és harcát a szabadságért, és amely hozzájárult a kommunista rendszerek összeomlásához.

A megnyitó különleges alakja Dávid Gyula árapataki irodalomtörténész volt, akit a forradalom példaképeként emlegetnek és akit megfosztottak a szabadságtól de kitartott és jelenleg 95 évesen is irodalmi területeken tevékenykedik. Az intézetvető, aki dolgozott már vele, érzelmesen mesélt róla: „A szabadság hiánya arra kényszerítette, hogy kompromisszumot kössön. A vallomásai közül talán az számunkra a legpéldamutatóbb, hogy még a börtönviszonyok között is igyekeztek egymást művelni, irodalmi és történelmi előadásokat tartani,  és elmondta, hogy tulajdonképpen a tétlenség volt a legnehezebb része a büntetésnek.” Az utolsó cellában töltött években felajánlottak neki egy gyorsított hazamenetelt, ekkor Gyula bácsi azt mondta, hogyha eddig kibírta, ezután is ki fogja.

Szebeni Zsuzsanna az árapataki fogoly megható történetével és a következő gondolatokkal zárta az eseményt: „Emlékezzünk meg közösen az ’56-os forradalmárokról, legyenek azok magyarországiak vagy erdélyiek, és mindig becsüljük meg a legnagyobb kincsüket: a szabadságot.”