Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A szakmához való komolyság és hűség köti össze őket

A szakmához való komolyság és hűség köti össze őket Kultúra

Bár évtizedek óta munkakapcsolatban levő barátok, légvonalban is pár száz méter választja el őket, karrierjük is párhuzamosan haladt, eddig még soha nem állítottak ki együtt. Péntektől azonban az Erdélyi Művészeti Központban „egymás mellett” láthatók a két szovátai alkotó, Kuti Dénes festő és Bocskay Vince szobrász művei a hasonló nevet viselő kiállításon.
Vécsi Nagy Zoltán EMŰK-igazgató beköszöntőjében megemlékezett az intézmény fennállásának négyéves évfordulójáról, illetve az azt megelőző hosszas előkészítő munkáról is, melynek egyik főszereplője volt Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója is, aki a jelen kiállításon Bocskay Vincét méltatta némi, személyes élmények ihlette túlfűtöttséggel. Elöljáróban azonban ő egy felhívással kezdte: fiatal, feltörekvő művészettörténészek kerestetnek, akik a kortárs művészeket értékelik hűvös távolságtartással. – Sok a fóka, kevés az eszkimó – mondta.
Vargha Mihálynak reveláció volt Bocskay Vincének egy 1981-es Médium kiállításon látott Turbános fej című alkotása. A sok asszamblázs, installáció és ötlethömpölygés között is helyét meglelő, szépen megmunkált műalkotás hirtelen megértette vele, hogy nincs nagy baj a modern művészettel, és nem a stílus számít, hanem hogy a művész reagáljon arra, ami történik.
Értékelte, hogy a jelen kiállításon az újabbakkal együtt láthatók az évtizedekkel korábbi művek is, így az is kifejezésre jut, hogy a szobrászművész pályája organikusan fejlődött, nagy törések nélkül, miközben középpontjában megőrizte az embert. „Bocskay egy teljes életet élő ember, aki egy művészgenerációt nevelt fel” – értékelte Vargha Mihály a kiállítót, megelőlegezve, hogy hamarosan a szovátai-atyhai művésztelepnek (hiszen 12 alkotó él a városban) is kiállítása nyílik Szentgyörgyön.
Kuti Dénes méltatója, Vécsi Nagy Zoltán már főiskolai kollégaként is csodálta a festőnövendék akkor kánonokkal szembeforduló merészségét. Kuti Dénes virtuóz festő- és rajzképessége a legjobb korát élő marosvásárhelyi Művészeti Középiskolában érlelődött meg, majd a főiskolán teljesedett ki olyan tanárok keze alatt, mint Paul Sima és Tóth László. Korai éveitől visszatér képein a fotórealizmusra jellemző fényképszerű látványközpontúság, a plakátszerűség, a kompozíció figyelemfelhívó, gyakran meghökkentő jellege, a forma kontúrjának helyenkénti kihagyása, illetve mint emblematikus elem, a virágokkal dús rét. Festészetének természet, élet és halál gondolatkörben mozgó tematikája 1986-ban Golgota című képével filozófiai dimenzióval egészül ki, a megváltónak a dolgok mögötti összefüggéseket feltáró jelenléte egyre nyilvánvalóbb művészetében. A későbbiekben is szinte minden jelentős képén megjelenik egy-egy művészetét gazdagító új elem, miközben már diákkorában bravúrosan egyénivé tett képi világát is megőrzi.
A méltatást követően Kuti Dénes meghatódva mondott köszönetet minden eddig elért sikeréért édesanyjának, a feleségének, családjának, valamint jelenlévő művészbarátjának a szakmához való komolyságért és hűségért, amely 42 éve köti össze őket.
Gáspár Csaba hegedűjátéka adott újabb szép perceket a kiállításhoz, a jelenlevők így feltöltődve távozhattak, aki pedig nem ért el a kiállításra, június 15-ig bepótolhatja a kihagyást.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás