A termékeny magány

Csütörtökön a kézdivásárhelyi Vigadó dísztermében mutatták be a kézdivásárhelyi születésű, Csíkszeredában élő Iochom Zsolt Csókszereda című első verseskötetét.

Dimény-Haszmann Árpád költő, lapunk vezető szerkesztője, a szerző beszélgetőtársa indításként Iochom Zsolt egykori internetes blogjából szemelgetve emelte ki, hogy utóbbi szép sorjában kipipálta a gyerek-, illetve fiatalkori bakancslistáján szereplő dolgokat, így színészként, újságíróként, televíziós bemondóként, fotósként és költőként egyaránt bemutatkozott a nyilvánosság előtt, majd feltette a kérdést, hogy tudatos karrierépítésről volt-e szó? A szerző bevallotta, ő is csodálkozik, mennyire bevonzotta gyerekkori álmait. „Nem volt tudatos, így hozta az élet”, summázott.

A könyv címéről elmondta, nem szándékosan vette játékosra Csíkszereda nevét. „Amikor a kötetbe kerülő verseket raktam sorba, az egyik versnél a szövegszerkesztő jelezte, Csíkszereda helyett tévesen Csókszeredát írtam. Mivel ezt ezidáig nem használta senki, a kötet címéül választottam.” A beszélgetés során a műhelytitkokról is lekerült a lepel, így az egyes címekről megtudhattuk, esetenként elhagy egy-egy betűt „ami pluszban van”, hiszen időnként annyira felületesen olvasunk, hogy csak ránézünk, és agyunkban összerakjuk az adott szót, így egy betű hiánya fel sem tűnik. Emellett szereti a kettősséget, innen a kétszavas címek, illetve van, hogy egy-egy szót vonallal vagy ponttal tagol. „Úgy vélem, a cím nélküli versnek van egyfajta olvasata, amelyet egy cím teljesen más irányba vihet el”, vélekedett a címek jelentőségéről. Hozzátette, versei sok esetben aktuális, közéleti témákra reflektálnak, bár kezdetben többnyire szerelmes verseket írt.

Megtudhattuk továbbá, melyik napszakban születtek a kötet versei. „Általában este 10 óra tájban nyitottam meg egy üres dokumentumot, és 11-re tettem ki a pontot a végére.” Hozzátette, az igazán termékeny időszakok azok voltak, amikor egyedül, illetve csalódott volt, és nem véletlen, hogy a kötetben szereplő 120 vers mellé fotók is kerültek. „Mindig úgy osztottam meg blogomon, hogy kép és vers kiegészítse egymást, illetve egyik többletet adjon a másiknak, ami a versek terjedelmét is meghatározta”. Hozzátette, sokszor több időbe telt a megfelelő kép kiválasztása, mint a vers megírása.

A kötetben olvasható versek terjedelme kapcsán megjegyezte, ezek nem mind eredeti formájukban szerepelnek, némelyeket ugyanis szerkesztési okokból átírt, illetve összehúzott. „Egyik szerkesztői elv az volt, hogy egy oldalra elférjen egy vers, így a kötetben azokat a verseket kísérik fotók, amelyeknél a hely ezt lehetővé tette. A 30 fotó egyébként 30. születésnapom apropóján került a kötetbe.