A Vörös Hadseregnek is útjába állt

Amint arról beszámoltunk, a székelyszáldobosi keresztútnál felállított székelykapu avatása alkalmával a Történelmi Vitézi Rend tagjai az itt 80 évvel ezelőtt lezajlott eseményre is emlékeztek.

Tudniillik 1940. szeptember 12-én Erdővidék népe ugyanitt fogadta a bevonuló magyar honvédeket, mely alkalomra ugyancsak székelykaput faragtak az erdővidéki mesteremberek.

Mint elhangzott, id. Sütő Béla vargyasi, Nagy Fábián erdőfülei és Ferencz Lajos olaszteleki fafaragók az akkor még román helybéli hatóságok ellenőrzése miatt csak az éjszaka leple alatt dolgozhattak, ám így is sikerült időben elkészülniük a kapuval, melyet aztán a nevezetes napra a keresztút Vargyas–Olasztelek vonalán fel is állítottak. Itt gyűlt össze a bevonulók tiszteletére Vargyas, Olasztelek, Felsőrákos, Székelyszáldobos, Bardoc, Erdőfüle és Magyarhermány népe – idézték fel az akkori eseményt. A visszaemlékezésből azt is megtudhattuk, hogy az ünnepi alkalomra a lovas bandériumot vitéz Fitori-Taszó Miklós vezette, ifjú Kelemen István pedig a fiatalságot, ugyanakkor Orocsi Géza felsőrákosi kántor az említett falvak lakosságából alakult énekkart vezényelte.

„A bevonulókat a környék falvainak képviselői fogadták, beszédet mondott Kelemen István felsőrákosi unitárius lelkész, illetve Máthé János 42 éves, magyarhermányi gazdaember. Csog Anna 12 éves, erdőfülei kislány szavalatot mondott. Nem maradt el a szokásos kürtőskalács és a virágeső sem” – hangzott el.

1944. szeptember 20-án ugyanitt, a székelyszáldobosi keresztútnál fogadták a magyar helyőrségi alakulatokat is, akiket Kolumbán Lajos (Kakukk) székelyszáldobosi bíró, illetve id. Kovács József birtokossági jegyző köszöntött. A helyőrség tagjainak elszállásolását iskolákban oldották meg, de besegített a lakosság is. Hálául a honvédek a Kormos-patak hídjánál szórakoztatták a helybélieket, olyan nótákat énekelve, mint a Hálistennek megfordult a világ, Elhangzott a szó, zeng az induló stb.

A honvédek fogadására felállított székelykapunak hányatott sors jutott: 1942-ig állt a száldobosi keresztútnál, aztán alkotói Kenderesre vitték, ahol a Kormányzó birtokának bejáratánál újra felállították. A kapun a következő felirat volt olvasható: „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh, magyar! Erdővidék–Székelyföld 1940. szeptember 12. – Kenderes, Nagy Magyar Alföld, 1942. július 30. Állították hálás emlékezetül országvisszaszerző szeretett Kormányzó urunknak mély hódolattal a Szent Istváni Birodalomhoz való örök és hűséges ragaszkodással, legősibb magyarjai, a székelyek.”

1945 elején az országot elözönlő szovjet hadsereg a kaput ledöntötte. A háború után maradványait Kunhegyesre szállították, ahol a helyi kultúrotthon előtt ismét felállították, de a ráfaragott székely címert letakarták. A székely kapu azonban így is zavarhatta a kommunista hatóságokat, mert később innen is lebontották, és azóta is ismeretlen helyre szállították. (Értesüléseink szerint egy darabját a kunhegyesi könyvtárban őrzik – szerk.)