A zene tölti ki a napjait

Az Őszi Sokadalom keretében rendezett Rúzsa Magdi-koncerten a dobok mögött az egykori Moby Dick-tag, Hoffer Péter ült. A sokoldalú dobossal a buli után beszélgettünk.

– 2015-ben egyéb elfoglaltságaid miatt léptél ki a Moby Dickből…
– Sok mindennel foglalkozom. A zeneiskolánk már 25 éves, nagyon jól működik, de ott kell lenni, oda kell figyelni rá. Van egy hangszerboltom, közben itt vannak a Magdi-bulik, emellett meg stúdiózom is. Mindez teljesen kitölti a hétköznapjaimat.

– Elégedett vagy a karriereddel?
– Ha láttál a mai koncerten dobolni, szerintem láthattad, hogy az vagyok.

– Sokoldalú dobos vagy, játékodban jazzes elemeket is használsz.
– Főleg a rockból indultam. Aztán Bécsben megtanultam a jazz és a latin zene alapjait, ezeket alkalmaztam is a Moby Dickben. Itt is a rockdobolás a lényeg, azért hívtak ide, hogy legyen egy masszív rockdobosa Magdinak.

– Beszélj, kérlek, a Hoffer-zeneiskoláról.
– Sokféle hangszert átölel: basszusgitár, gitár, billentyű, ének, dob. De a lényege az, hogy a gyakorlatra épít. Magam is gyakorló dobos vagyok, koncertezek, stúdiózom, és a gyerekeket is erre készítjük föl. Van stúdiógyakorlat, emellett az utcazene-fesztivállal kiegészült Sopron Zenei Fesztivál, ezáltal az együttzenélést, a közösségi élményt próbáljuk erősíteni. És persze megtanítjuk a zene alapjait.

– Térjünk picit vissza a Moby Dickre. 1998-ban feloszlott a zenekar, aztán a 2002-es visszatérés nélküled történt.
– Akkoriban színházi produkciókat csináltam, év végéig szerződésem volt, ezért nem velem történt az újjáalakulás. De aztán csatlakoztam a bandához, és készült egy nagyon jó lemez, a Golgota, ami szerintem a Moby Dick zenei munkásságának a csúcsa.

– A Mentes 50 (Mentes Norbert, Moby Dick-gitáros) című lemezen van egy szám, amelyben minden hangszeren te játszol.
– Amikor készítettük a Fejfa helyett című albumot, nálunk próbáltunk. Ott voltak a gitárcuccok, és amikor túl voltam a napi 6 óra doboláson, nekiálltam gitározni a Norbi gitárján és erősítőjén, így megtanultam különböző dolgokat. Aztán elkezdtem dalokat írni a Moby Dickben, az említett album címadó dalát is én írtam, onnantól kezdve pedig minden hangszer érdekelt. Voltak olyan általam írt Moby Dick-dalok, amelyeket magam gitároztam fel. Ma már a billentyűhöz vagy a basszusgitárhoz is hozzányúlok.

– A napi 6 óra gyakorlás ma is megvan?
– Már nincs, hiszen heti három koncert van, közben utazás meg a többi, amit korábban említettem. Azonban tizenkét és húszéves korom között nagyon fontos volt a napi 6–8 óra gyakorlás, hogy most úgy tudjak felmenni a színpadra, hogy jól érezzem magam, hogy el tudjak lazulni. Ez az időszak pótolhatatlan, hiszen 40 évesen már nem lehet olyan dolgokat behozni, amit 12 és 20 év között meg tud tanulni az ember.

– 1994-ben Mentes Norberttel létrehoztátok a Brazzil nevű projektet, majd 2006-ban a Hungaricát.
– A Brazzil érdekes és bizarr dolog volt, amelybe sok latin elemet belevittünk a rockzenén keresztül, és nagyon szeretem a mai napig. Az első három Hungarica-lemezt együtt csináltuk Norbival, akivel nagyon jól tudtam dolgozni. Ő jelenleg másokkal folytatja a zenekart.