Adományokból gyarapodik a vadászmúzeum

Örvendetes módon a polgárok felajánlásai által is folyamatosan gazdagodik a sepsiszentgyörgyi vadászmúzeum, mindamellett az is igaz, hogy egyik probléma megoldása másikat szül. Demeter Jánost, a múzeumot működtető Vadon Egyesület ügyvezető igazgatóját az utóbbi időszak érdekesebb szerzeményeiről faggattuk annak apropóján, hogy a közelmúltban egy nagyobb tételű adományt ajánlottak fel az intézménynek.

Bár eddig is voltak felajánlások, az utóbbi egy kiemelkedően értékes gyűjtemény: egy sepsiszentgyörgyi illetőségű, elhunyt vadász mintegy 80 trófeából álló hagyatékát kínálták fel átvételre az egyesületnek az illető Németországban élő fiai. Ebben hazai, magyarországi őzbak-trófeák, kisebb-nagyobb preparált állatok, fajdkakasok, nyírfajdok, de afrikai varacskos disznók, többféle antilop, nagyvadak kikészített trófeái szerepelnek. Az átvételük egy hosszabb folyamat, de legalább van idő arra, hogy átgondolják, hol és hogyan állítsák ki az új szerzeményeket, hiszen a vadászmúzeumban helyszűkében vannak – közölte az ügyvezető igazgató. Azt is megtudtuk tőle, gyűjteményükben gyakorlatilag minden kiállított darab adomány, semmiért sem adtak pénzt, vagy átvételi szerződés vagy hosszú távú kölcsönzésről szóló szerződés van mindegyik tétel mögött.

A preparátumok, trófeák mellett gyarapodik az intézmény könyvtára is, legutóbb a Nimród folyóirattal kialakult kapcsolat nyomán minden három hónapban megkapják mindegyik lapszámból a remittenda (visszamaradt példányok) 100 példányát. Ugyanakkor a kivételesen gazdag magyar vadászirodalomból (Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán, Fekete István, Nádler Herbert műveiből) is sikerült igen kedvező áron megvenni néhány ritka példányt magánkönyvtárakból, amelyek ma antikváriumokban is csak elvétve lelhetők föl. Demeter egy olvasgatós, szabadtéri kávézó gondolatát is dédelgeti, melyet a múzeum hátsó udvarába telepítene…

– Oda kellene eljutni, hogy könyvtárunk a fiatal vadászoknak, erdészeknek szakmai segítséget is jelentsen. Sok technika van, ami mára feledésbe merült, újra lehetne tanulni a régiektől, például a császármadár csalósípos, kisgolyós vadászatát. Manapság viszont a vadászok is sietnek, türelmetlenek, gyorsan leterítenék a vadat, nem szánnak kellő időt rá. De a természetfotósoknak is jót tenne, ha megtanulnák a csalósíp használatát.

Ahogy Demeter János szavaiból értettük, bizonyos tekintetben tehát bőség van a múzeumban, ugyanakkor az igazgató szerint a gyereknek szánt állatsimogató terembe még elkelne néhány olyan kisebb állat, amelyekkel ők a mesékben gyakrabban találkoznak. Ezeknek az állatoknak az elejtése viszont külön engedélyhez kötött (mert nem vadászhatók), és speciális módszereket igényel, hogy az irhájuk ne sérüljön (mókus, vadmacska, nyest, görény, róka). Mindezen túl a preparálásuk is gondot jelent, kevés a hazai szakember, akik inkább a nagyobb, több hasznot hozó munkákkal vannak elfoglalva, így ezeket a kisállatokat Magyarországról, preparátorokat képző szakiskolák tanműhelyeiből próbálja beszerezni a múzeum.