Alakították Temesvár szellemi és fizikai arculatát

Jecza-Bíró Klára (Dézs, 1937–Temesvár, 2011) textil- és Jecza Péter (Sepsiszentgyörgy, 1939–Temesvár, 2009) szobrászművész alkotásaiból nyújt ízelítőt a Sepsiszentgyörgyön működő Erdélyi Művészeti Központban péntek este megnyílt kiállítás. Az esemény résztvevőinek képzőművészekkel kiegészülő népes tábora fényesen igazolta, hogy szülővárosa nem feledkezett meg a messzire vetődött, de gyökereihez mindvégig hű alkotóról.

A tárlatnak április 19-ig otthont biztosító intézmény vezetője, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész örömének adott hangot, hogy végre sor kerülhetett a város nagy szülötte és első felesége műveinek a bemutatására. Ugyanakkor köszönetet mondott a szobrász második feleségének, Sorina Jeczának a kiállított alkotások rendelkezésre bocsátásáért.

A közszemlére helyezett munkákat elsőként méltató Ramona Novicov művészettörténész, a Nagyváradi Képzőművészeti egyetem oktatója úgy látta, műveikkel együtt a létrehozóik is hazatértek arra a földre, mely egykor hozzájuk tartozott, és szellemi táplálékot nyújtott nekik. Hosszú Zoltán képzőművész a költségvetés hiányában csak később megjelenő katalógusba írt méltatásából megtudhatjuk, a két művész alkotói életútja Temesváron találkozott. Abban a városban, amely „mindig is picit nyitottabb, nyugatiasabb volt, és nemcsak földrajzi szempontból. Bukaresttől távol szabadabb volt a légkör és az információáramlás.”

Nem csoda tehát, hogy a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem padjaiból két év különbséggel kikerülve „abban a környezetben értek be igazán képzőművészként, ott találták meg saját alkotói hangjukat és egymást, ott alakították ki és csiszolgatták saját alkotói formanyelvüket.” Művészi tevékenységén túl Jecza Péter a Képzőművészeti Egyetem tanáraként több szobrásznemzedék mestere, Klára pedig „a textilművészet formanyelvének kísérletező szellemű megújítója és a textilművészet, mint önálló művészeti ág úttörője és meghonosítója volt a bánság fővárosában.”

A szobrász özvegye, Sorina Jecza meglátásában kétféle idő létezik: az életé és a maradandó értékeket teremtő, lüktető, vibráló művészeté, melynek Jecza Klára és Péter egyaránt részese volt. „Több mint 30 éve nem voltam Sepsiszentgyörgyön, ezért örülök, hogy most elzarándokolhattam azokra a helyekre, melyek Jecza Péter emlékét őrzik, és büszke vagyok, hogy ebben a városban tisztelet övezi a nevét” – tette hozzá búcsúzóul.