Albert Levente metauniverzuma

Metaformák címmel nyílt meg csütörtökön Albert Levente képzőművész, fotoriporter tárlata a Székely Nemzeti Múzeum külső helyszínén, a Lábasház Pincegalériájában. A kiállítás címe igencsak gondolkodóba ejtő, de az absztrakt művek megfejtéséhez támpontot is adott az alkotó.

Eredetileg jövőre kellett volna létrejönnie a kiállításnak, de a múlt heti csernátoni alkotótáborban, a Miszla Art@Csernáton-banVargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója felkérte Albert Leventét, hogy hozzák előre ez év júliusára az eseményt – mondta elöljáróban Éltes Barna szobrászművész, aki a verniszázson méltatta a műveket.

A kollázsok, festmények, grafikák az eltelt évekbe és évtizedekbe belegyökerezve sorozatokba szerveződtek, ezekről a folyamatokról, az előzményekről maga az alkotó vallott, de előtte még kifejtette, honnan a cím, melyet Vargha Mihállyal és Uszkay Tekla művészettörténésszel ötlöttek ki az idő szorításában: a metaformák saját életüket élő alakzatok, saját életüket élik, autonóm logikájuk szerint cselekszenek, a kép alkotója legfeljebb karmesterként vesz részt a játékban. Abban a játékban, melynek kellékei a régi, kiszuperált bársonytapéta, az indigó, az örökölt írógépszalag-tekercs, egy cirill betűs könyvborító. Belőlük lettek az Öreg formák, Metaalakok, Metagramok, A kereten túl, a Térbomlasztó, mely művek közös jellemzője, hogy a formák a térbe kívánkoznak, nem akarják tiszteletben tartani a kereteket, korlátokat, az egyenes vonalakat, azok „bosszantásáról” szólnak.

Muladi Brigitta művészettörténész írja az alkotó Erdélyi Művészeti Központban 2017-ben kiállított munkái kapcsán: „Albert pszeudonaturális nyomokat alkot. A grafikai mintázatok, jelek, amelyeket létrehoz, hasonlatosak a teremtéshez, mert így, ilyen formában csak egyszeriként jöhettek létre, megidézik a naturálisat, de a természetben nem található formákat alkotnak.”