Albumba foglalták Sárosi Csaba életét és munkásságát

A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban csütörtökön mutatták be a Sárosi Csaba képzőművészeti munkáit és életét ismertető albumot.

Dimény Attila múzeumigazgató házigazdaként köszöntötte az eseményen megjelenteket, majd Deák Ferenc Loránd műkritikus, az album szerzője Sárosi Csaba grafikus művészetét méltatta, hangsúlyozva, alkotásaiban különböző periódusok figyelhetők meg, amelyekre egy-egy motívumkészlet eluralkodása, illetve az ahhoz társuló grafikai megoldás jellemző. Így például 2003–2007 között érdekes tusrajz-sorozatokkal gazdagította életművét, ahol fontos volt, hogy ő, az értelmiségi ember hogyan válaszol a kultúrára, a művészetre. „2017 óta sokkal tágabbra nyitja a kaput, és ezt a mostani sodrást, társadalmi átalakulást, az értékvesztést viszi papírra. Már nem az egyéni, személyes élmény a fontos, hanem, hogy a megélt tapasztalattal mit lehet elmondani a világról” – emelte ki.

A kiadványról megjegyezte, az egy kronologikus életvezetés, melyben elsősorban az életműről van szó. „Csaba a személyes élményeit viszi képre, és eléggé allegorikusan, én meg ezeket az allegóriákat oldom fel, teszem érthetővé és egy kontextust teremtek képtől képig, hogy ezek hogyan tartoznak össze, s hogy mögöttük milyen élmény van, mert így egy képregényszerű epikus sorozatot láthatnak mindazok, akik belelapoznak a kiadványba.”

Kopacz Attila, a sepsiszentgyörgyi ARTprinter könyvkiadó vezetője elmondása szerint 10–12 éve szánta el magát művészeti albumok kiadására. „Bár nehéz volt a kezdet, úgy vélem, ezekre az albumokra szükség volt, van és lesz, hiszen a megyésítés idejétől, 1968-tól ragyogó művészgárda volt Háromszéken, főként Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen. Ez a hagyomány, ez a bohém világ, bár itt-ott megkopva, máig folytatódik és ezen értékeink nagyobb ismertséget érdemelnének” – hangsúlyozta.

A művész lapunknak így nyilatkozott. „Szezonvégi érzés tölt el… ám a zulu közmondást tartom be, mely szerint »dolgozz minden nap, mintha örökké élnél, s imádkozz, mintha ez lenne az utolsó nap.« Öröm számomra, hogy nyugdíjas vagyok és sokat dolgozom, alkotok, a gyerekkori álmom valóra vált. Az meg, hogy egy ilyen szép könyvet hoztak ki rólam, külön öröm. Ezért is kapta meg tőlem Kopacz Attila a Csomafalvi Bognyesők és Sörivók Egyesületének a díját” – jegyezte meg. Az esemény dedikálással ért véget.