Alkotó erők az egységes Erdővidéken

Érezhetően jó volt a hangulat szombaton Baróton, a megyei tanács és a helyi önkormányzat által első alkalommal megszervezett Erdővidéki Őszi Fesztiválon, mely vásáros formát öltve, elsősorban a helyi értékeket, a helyi hagyományokat kívánta felmutatni.

Talán azért is volt jó, bizakodó hangulat, mert az erdővidékiek tudják: ha értékekről van szó, nekik abból mindenféle akad a háznál – igazából azonban csak egy ilyen fesztivál alkalmával, amikor majdnem minden és mindenki együtt van. Ilyenkor döbben rá az ember arra, hogy valójában milyen alkotóerő lappang az egységes Erdővidékben, mely erőnek, előbb-utóbb a sokak által várt életminőség-javulást is hoznia kell magával – azt a felemelkedést, melyre megérett, és melyhez, egyre több nyilvánvaló jel szerint, fel is zárkózott ez a vidék.

Európa legjobbjai között
Elég, ha csak egy példát említünk abból a sokból, amikre büszke lehet Erdővidék: néhány napja az Európai Parlament épületében erdővidékiek vették át az Európa legjobb családi vállalkozásának kijáró díjat – ezt az olaszteleki Daniel kastélyszállót működtető fiatal házaspár, Rácz Attila és Lilla kapták, Winkler Gyula EP-képviselő javaslatára. Rácz Lilla részt vett az Erdővidéki Őszi Fesztivál keretében szombaton Baróton tartott idegenforgalmi konferencián is, ahol az általuk elnyert rangos díj kapcsán egy mondatban kifejtette: „Úgy érezzük, hogy ezek a dolgok ténylegesen előre viszik Erdővidéket”.
Elmagyarázta, hogy ők már a kezdetektől, 2010-től, amikor megvásárolták a kastélyt, a helyi közösséget partnerüknek tekintették, s ezt egyébként a díj átvételekor is hangsúlyozták, kiemelve, hogy Európa legjobb családi vállalkozásában a család szó nemcsak a Rácz családra vonatkozik kimondottan, hanem arra a nagy erdővidéki családra is, amelyik körülveszi őket. Hozzáfűzte, hogy a szállónál dolgozó alkalmazottak is annyira beletartoznak ebbe a családba, hogy most, mikor épp elromlott a mosógépjük a kastélyszállónál, az alkalmazottak – mint igazi családtagok – vállalták, hogy hazaviszik, és otthon kimossák a felgyűlt szennyest.
Van tehát valami Erdővidéken, ami az első, ami a legjobb lett Európában, s ami mindenki mást is ösztönözhet arra, hogy a legjobb legyen, a legjobbá váljon: az őszi fesztiválon ez az akarat is megnyilvánult, mindenki hozta tudásának legjavát, kezdve a fesztivál szervezőitől, a kiállítókon át a fellépő szereplőkig.

Díszműkovácsok a célkeresztben
Nagy sikere volt annak a sátornak, melyben erdővidéki kézművesek, régi, hagyományos mesterségek mai művelői kaptak helyet: az olaszteleki Bene manufaktúra a díszműkovács-műhelyük több, különlegesen szép termékét állította ki, ezen felül a többgenerációs kovácscsalád tagjai a helyszínen a kovácsmesterség alapjait is szemléltették, a tulajdonukban levő régi fújtató, valamint számos régi, hagyományos szerszám segítségével.
– A Bene családban legalább öt generációra vezethető vissza a kovácsmesterség hagyománya. És van egy hat és fél éves unokám, aki szintén ezt a mesterséget fogja folytatni – mondta érdeklődésünkre idősebb Bene János, aki két fiával, Lászlóval és Jánossal volt jelen a kiállításon. A Csíkszeredában élő és alkotó fiatalabb Bene János Facebook-oldalán bukkantunk a következő bejegyzésre, melyet olvasva ugyancsak arra gondolhatunk, hogy Erdővidéken nemcsak múltja, jövője is van az alkotó munkának: „A népet szolgálták az őseink. A vidéket, Erdővidéket, ahol több tucat kovács dolgozott valamikor. Most alig maradtunk. Kihalóban a szakma. Meg kell újulni, meg kell próbálni, mert van múlt, amiből meríthetünk. To be continued! (a folytatás következik!) Bízz magadban, és ne hagyd el szülőfölded olyan könnyen! Több van benne!” – írta a fiatal kovácsmester.
A sátor másik sarkában Vargyas község polgármestere, Sütő Levente Lehel ült, díszes, ugyancsak egy nagy múltú, erdővidéki kézműves család hagyatékából származó festett bútorok között – a vargyasi Sütő család különlegesen szép termékei mellett azonban az elöljáró faluja más népművészeinek alkotásait is elhozta a fesztiválra, így tudatosítva a szemlélőkben, hogy Vargyas előkelő helyet követel magának az erdővidéki értékranglistán.

Bábuk díszmagyarban
Mellette Bodos falu népviselet-készítő családjának, a Dávid családnak fiatalabb tagja, Alpár, székely népviseletbe, illetve díszmagyarba öltöztetett bábuk mellett állt, magyarázva az érdeklődőknek a ruhák jellegzetességeit: „Jó néhány viseletkészítő munkáját tartottam a kezemben az utóbbi években, de soha ilyen igényes, alapos, szép és hiteles munkát nem láttam még, mint amilyent Dávid Alpár ad ki a kezéből” – ezt írta valaki a bodosi népviselet-készítő szabóról, mely állítást bárki aláhúzhatta, aki a helyszínen megnézte a ruhákat. A sátorban szövőszék is fel volt állítva az erdőfülei Csog Jolán jóvoltából, a gyermekeknek kézműves foglalkozásokat biztosítottak, így a kicsik a szórakozás mellett érdeklődhettek, tanulhattak is.
Nyilván, a fesztivál csak az erdővidéki értékek egy szegletére tudott rámutatni, mert sokkal több van a vidékben, mint amit szombaton láthattunk Barót központjában, ám a teljességhez, Erdővidék fejlődéséhez a meglévő akarat és tudás mellett mindennél fontosabb lenne a rend, az összhang is, ahogy arra fény derült a már említett turisztikai konferencián is, melynek részleteire később még visszatérünk.
Ezen Tamás Sándor megyetanácselnök például rámutatott arra, hogy az egyik legfontosabb kérdés jelenleg Erdővidéken az, hogy a helyi közszereplők, önkormányzati vezetők hangsúlyt adjanak a térség fejlesztésének, gazdasági előnyt kovácsoljanak azokból a nagyszabású infrastrukturális fejlesztésekből, melyeket a megye az elkövetkezőkben Erdővidéken megvalósít.
Az erdővidéki őszi fesztivál jó hangulatáról számos előadó gondoskodott, választék bőven volt őszi terményekből, de helyi kézművesek által előállított termékekből is, így összességében elmondható, hogy sikeres, tartalmas hétvége zárult Baróton, jó volt ott lenni, érezni a közösség erejét, azt, hogy vannak még, akik éltetik a hagyományokat, de akik a jövőre is gondolva alkotnak a mának, azért, hogy a holnap is szép legyen Erdővidéken.