Amikor Márai belénk botlik

Különös találkozásban lehetett része azoknak, akik kedden délben a szentgyörgyi színház épülete előtt haladtak el: ügyes-bajos dolgaik intézése közben, vagy csak úgy, a napsütést élvezve egy-egy Márai-szövegbe botlottak, melyhez egy drámatagozatos diák szeme, hangja, lelke tartozott. Vizsgáztak a Plugor Sándor Művészeti Líceum kilencedikesei, Tulit Éva tanárnő és a „nagyközönség” előtt.

Tizenöt diák Márai Sándor Ég és föld között című novelláskötetéből mondott néhány szövegrészletet annak, akinek volt két perce, hogy meghallgassa őket, hogy értékelje a leendő művészek több hónapos munkáját, találkozzon az irodalommal, a művészettel, néhány továbbgondolásra érdemes gondolattal.
– Az akció tulajdonképpen reakció: az online oktatás során mindenki otthon ült, az eddig nyilvános vizsgák is elmaradtak. Úgy gondoltam, hogy helyzetbe hozom a diákokat, az utcán fogják elmondani a járókelőknek a szövegeiket. Mert sok iskolából bezárt lélekkel, önbizalomhiánnyal jönnek a diákok, alig mernek nyilvánosan felolvasni, megmutatni magukat. Nagy feladatomnak tartom kinyitni a lelküket – mondta Tulit Éva. – Először nyúltam Márai-szöveghez, (akit nagy bűn lenne kihagyni, noha a tantervben nem szerepel), mert aktuálisnak látom a tanítását: ha mi nem tudunk mélyülni, magunkkal kezdeni valamit, teret nyitunk egy más „kultúra” nyomulásának.

A diákok választhattak a színésznő–tanárnő által kiválasztott szövegek közül aszerint, hogy melyik rezonált saját tapasztalatukkal, érzelmeikkel. Tartózkodás nélkül tudták magukat és az üzenetet átadni a járókelőknek. Ehhez még egy útmutatást kaptak mentor-tanáruktól: „Nagy felelősség a szöveget átadni: hatalmas súlyuk van a szavaknak, őszintén, tisztán mondjátok őket.” És ez így is történt.